1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2012. május 18., péntek

IV.KÁROLY-AZ UTOLSÓ MAGYAR KIRÁLY


JELEN A MÚLT JÖVŐJE


(A múlt-kor.hu megemlékezése)


IV. Károly koronázási hitlevele


IV. Károlyt, az utolsó magyar királyt 1916. december 30-án koronázták meg Budapesten, a Mátyás-templomban. Még a koronázási szertartás előtt hitlevélben biztosította a nemzetet az alkotmányos jogok és a törvényes rend megtartásáról. Halálának 90. évfordulójára emlékezve mutatjuk be a királyi hitlevelet.
Dékány Szilveszter




Koronázási képeslap


A Habsburg királyok magyarországi uralkodásuk örökössé válása után, I. József 1687-es megkoronázásától kezdve trónra lépésükkor hitlevelet (diploma inaugurale) bocsátottak ki, amelyben rögzítették uralkodásuk jogi kereteit. A királyi hitlevél az alkotmány és a nemzet jogait elismerő ünnepélyes deklaráció, gyökerei az Árpád-korig nyúlnak vissza. A dualizmusban külön jelentőséggel bírt, egy olyan törvényerőre emelt biztosíték volt, amely az országgyűlés által elfogadott és a miniszterelnök által ellenjegyzett példányának megléte előfeltétele volt a koronázási aktusnak. A király tehát nemcsak utólag, eskü formájában biztosította az alkotmány megtartását, hanem megelőzőleg a hitlevélben is. A hitlevél részletesebb, az eskü rövidebb megfogalmazása ugyanannak a gondolatnak.
A hitlevél kiadása a következőképpen zajlott: az országgyűlés feladata volt a királyi hitlevél és az esküformula megszerkesztése és elfogadása. Ezt követően a szöveget a koronázandó király elé terjesztették, aki azt elfogadva, az aláírásával és az állampecséttel ellátva az országgyűlésnek visszaadta. A hitlevelet a miniszterelnök ellenjegyezte, majd az országgyűlés alkotmányos erejű törvényként törvényerőre emelte.


1916. november 21-én, 86 éves korában meghalt Ferenc József császár és király, a Monarchia egyszemélyes szimbóluma. A világháború harmadik évében járunk, ilyenformán is szükségesnek látszott, hogy a trónutódlási kérdés tragikus sorozata végén a rend szerint következő Károlyból mielőbb új király legyen. Maga a trónörökös is a mielőbbi koronázás híve volt, egyrészt a háborús helyzet miatt másrészt kellemetlen lett volna uralkodását törvényen kívüli (exlex) kormányzással kezdeni, ugyanis a következő évi költségvetés elfogadásához az ország koronázott királyának a szentesítésére volt szükség.
December elején, a koronázási ünnepély előkészületeinek megkezdésével párhuzamosan az országgyűlés megválasztotta a hitlevél-szerkesztési bizottság tagjait. A 36 fős testületbe a képviselőház 24, a főrendiház pedig 12 tagot delegált. Az eredeti előadói tervezet szerint a szöveg szinte teljesen megegyezett a Ferenc József által kiadott királyi hitlevélével, azonban az ellenzék képviselői különféle kisebb kiegészítéseket terjesztettek be. Apponyi Albert javaslata szerint a szövegnek meg kell említenie az előző uralkodó halálát és a trónöröklés rendjében bekövetkezett változásokat, valamint rögzíteni óhajtotta azt a kívánságot, hogy a megkoronázott király minden év jelentős részét Magyarországon töltse (ez utóbbi végül nem került be a szövegbe). Az országgyűlés horvát képviselői is több kívánalmat támasztottak a szövegezéssel kapcsolatban, végül azt elérték, hogy a Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok elnevezés közvetlenül Magyarország után következzék a király címeinek fölsorolásakor. Maga a cím használata is kérdéses volt, azaz, hogy a bevezetőben a „nagy" címet, ami a magyar királyt és az osztrák császárt elkülönítés nélkül használja vagy a „kis" címet, azaz az előbbinél terjedelmében rövidebb és a paritásos dualizmus szellemének jobban megfelelő változatot használják. Végül a hitlevél szövegébe a nemzetközi szerződésekben is gyakran használt „nagy" cím került be „Károly [...] Magyarország e néven IV., Apostoli Királya" kiegészítéssel, míg a koronázási eskü alatt a „kis" cím hangzott el.












A koronázási hitlevél első és utolsó oldala


N 44 – Regnicolaris levéltár – Archivum regni – Ladula G. Diplomata inauguralia regum Hungariae – No.14.








   
A koronázási eskü


A hitlevél tartalmának lényegi elemei tulajdonképpen a 18. század eleje óta ugyanazok, a bevezetést öt pont követi. Az uralkodó az első pontot a trónöröklési rend fenntartásával kezdi, továbbá kijelenti, hogy megtartja az ország(ok) jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét, kiváltságait és területi épségét. A második pont a Szent Korona Magyarországon való őrzéséről szól. A harmadik a már visszaszerzett vagy ezután visszaszerzendő területeknek az ország területéhez való kapcsolását írja elő. A negyedik pontban biztosítja, hogy a királyi család mindkét nemének ágán való utódlás megszakadása esetén a királyválasztás joga visszaszáll az országra. Ötödikként pedig az első pontra utalva kinyilvánítja, hogy a jövőben koronázandó örökös királyok kötelesek lesznek a hitlevélbéli biztosítékokat előrebocsátani és arra az esküt letenni. A hitlevél szövegébe a háborús helyzetre való utalással a koronázási ceremónia mielőbbi megtartásának igénye is bekerült.
December 27-én Károly – aki ekkor foglalta el első ízben helyét a magyar trónon – a Budavári Palotában fogadta azt a küldöttséget, amely az országgyűlés mindkét háza által megtárgyalt és elfogadott hitlevelet adta át. Csernoch János esztergomi érsek, hercegprímás ünnepélyes beszédében arra kérte a királyt, hogy fogadja el az iratot, lássa el azt aláírásával, és adja ki azt a magyar országgyűlésnek. Másnap ez meg is történt, az átadáskor elődjére, Ferenc Józsefre utalva Károly a következőket mondta: „Az nem lehet, hogy az, amit őszinte egyetértéssel a király és nemzet alkotott, állandó és üdvös ne legyen". A hitlevél átadása után semmilyen jogi akadálya nem volt a koronázási szertartás megtartásának, erre december 30-án került sor. (Részletesebben lásd itt.)




                   
1916. december 28-án Szász Károly és Simontsits Elemér a képviselőház alelnökei, visszatérőben a királyi palotából.(Szász Károly a királyi hitlevéllel)


Az örökletes királyság idején, a Habsburg uralkodók alatt a trónutódlás megállapított és megfellebbezhetetlen örökösödési rend szerint szállt a család jogosult tagjára. A hitlevél mint biztosíték jelentősége abban állt, hogy cserébe a királyi hatalom csak az alkotmányos rend megtartására tett ezen írásos biztosítékkal volt örökölhető. A hitlevél kiadása nélkül az országgyűlés nem járult volna hozzá a koronázáshoz, ilyenformán a nem az országgyűlés által elrendelt koronázás is hatálytalan lett volna. Összességében tehát a koronázási aktusnak és azon belül a hitlevél kiadásának ekkor komoly alkotmányjogi jelentősége volt.
Ferenc József hitlevele után ez a második és egyben utolsó koronázási hitlevél, amelyet magyar nyelven írtak. Ugyanakkor horvát nyelvre is lefordították. Ebben a munkában a horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter, Hideghéthy Imre elnöklete alatt egy bizottság működött közre, ennek tagjait az országgyűlés mindkét házának valamint a Horvát-Szlavón-Dalmát Minisztériumnak és az Igazságügyi Minisztériumnak a küldöttei alkották. A horvát nyelvű hitlevelet a király aláírása után a horvát országgyűléshez is eljuttatták.




A minisztertanács 1917. január 4-i javaslata alapján a Tisza István miniszterelnök által ellenjegyzett hitlevelet és a koronázáskor letett királyi esküt az országgyűlés az 1917. évi III. törvénycikként törvényerőre emelte. (Teljes terjedelmében itt olvasható.)




Képek a koronázásról a Budapesti Levéltár archívumából
IV.Károly király,Zita királyné és a nemrég meghalt Ottó herceg


bámészkodók


                                                           a budapesti helyőrség katonái
                                                       várakozó autók és konflisok


                                        A király a koronázási dombon
                                               Nemesi vármegyék zászlói
                                       Koronázási eskü a Szentháromság -szobornál
                                                    A királyi hintó
                                                        A királyi testőrség
                                                    A királyi család páholya
                                                        A koronázási menet
                                               Katonák a Mária-zászlóval
Bámészkodó katonák








A királyi hitlevél szövege:






1917. évi III. törvénycikk


a Király Ő Felsége által szerencsés felavattatása és megkoronáztatása előtt az ország részére kiadott királyi hitlevélnek és a koronáztatásakor letett királyi eskünek az ország törvényei közé iktatásáról


A Király Ő Felsége által szerencsés felavattatása és megkoronáztatása előtt az ország részére kiadott királyi hitlevél és a megkoronáztatásakor letett királyi eskü az ország törvényei közé iktattatnak.
A királyi hitlevél szövege a következő:
"Mi I. Károly Isten kegyelméből Ausztriai császár, Magyarország e néven IV., Apostoli Királya, Cseh, Dalmát, Horvát-Szlavonországok, Galicia, Lodoméria, Ráma, Szerb, Kún és Bolgárországok, úgy Illyria, Jeruzsálem stb. királya, Ausztria főhercege, Toscana és Krakó nagyhercege, Lotharingia, Salzburg, Steyer, Korontán, Krajna és Bukovina hercege, Erdély nagyfejedelme, Morvai őrgróf, Fel- és Al-Slézia, Modena, Parma, Piacenza, Guastalla, Osviecim és Zátor, Teschen, Friaul, Raguza és Zára stb. hercege, Habsburg, Tyrol, Kyburg, Göre és Gradiska grófja, Trient és Brixen fejedelme, Fel- és Al-Luzsica s Istria őrgrófja, Hohenembs, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg stb. grófja, Triest, Kattaro és a Szláv őrgrófság ura stb., mint Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországoknak Apostoli Királya adjuk emlékezetül jelen hitlevelünk rendében: hogy, miután dicsőségesen uralkodott Felséged I. Ferencz József Úr Ausztria Császára, Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországoknak Apostoli Királya, a Mi mélyen tisztelt és szeretett dédnagybátyánk a most folyó év Szent András havában, Isten kifürkészhetetlen végzése folytán e halandó életből és mulandó országlásból az örökkévaló halhatatlanságra és az örök dicsőség koronájára elhivatott és elköltözött, miután mindazok már előbb elhaláloztak, akik utána Minket, mint a trón várományosai az 1723. évi 1. és 2. törvénycikkek által megállapított öröklési rend szerint megelőztek volna; név szerint Fenséges Rudolf Úr, osztrák császári herceg és főherceg és magyar királyi herceg, néhai Ferenc József Császár és Király egyetlen fia, akinek a trónöröklésre hivatott finemű egyenes leszármazói nem voltak, - továbbá mélyen tisztelt és szeretett nagyatyánk néhai Ferencz József Császár és Királynak Rudolf trónörökös halála után életben maradt legidősebb testvéröccse Fenséges Károly Lajos Úr, osztrák császári herceg s főherceg és magyar királyi herceg, - végül pedig ennek elsőszülött fia Fenséges Ferencz Ferdinánd Úr, osztrák császári herceg s főherceg és magyar királyi herceg, aki a trónöröklésre hivatott egyenes leszármazók hátrahagyása nélkül költözött el az életből: mindezeknél fogva, miután mélyen tisztelt és forrón szeretett édesatyánk Fenséges Ottó Úr, osztrák császári herceg s főherceg és magyar királyi herceg, Fenséges Károly Lajos Úrnak másodszülött fia sincs már az élők között, a fent idézett 1723. évi 1. és 2. törvénycikkek által megállapított öröklési rend szerint Ránk, mint törvényesen jogosult örökösére szállott Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokban a királyi trónöröklés.
Mi tettleg át is vettük az uralkodást és dicső Elődünk által Budapest székesfővárosunkba 1910. évi Szent Iván havának 21. napjára egybehívott országgyűlésen Magyarország és társországaiból egybegyült főrendek- és képviselőkhöz - a Mi kedvelt híveinkhez - 1916. évi Szent András havának 21. napján intézett kegyelmes királyi leiratunkban kifejeztük azon királyi óhajtásunkat, hogy az 1791. évi 3. törvénycikk értelmében teljesítendő megkoronáztatásunkra az előkészületek mielőbb megtétessenek.
Alkotmánytiszteletünk sugalta ezen kivánságunkat csak öregbíthették az évek óta dúló világháborúban szerzett személyes tapasztalataink.
Magyar Szent Koronánk országai összes népeinek hősiessége, Király és Haza iránti önfeláldozása megerősítette azon meggyőződésünket, hogy a magyar királyi trón hatalmának legszilárdabb bástyáit, az állam tartós fejlődésének és felvirágoztatásának leghathatósabb tényezőit: a Király és Nemzet teljes, félreértések által meg nem zavart kölcsönös bizalma és az ezredéves alkotmány folytonossága és egészséges működése alkotják.
Magyarország és társországainak főrendei és képviselői tekintetbe véve a hazai törvények rendelkezését azok értelmében Minket, mint Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok trónjának és koronájának törvényes és valóságos örökösét, mentül előbb megkoronáztatni szintén óhajtván: jobbágyi hódolattal járultak Elénk s alázattal kértek, hogy az ország sarkalatos törvényei szerint minden esetre még szerencsés megkoronáztatásunk előtt kiadandó koronázási hitlevelünkben az ország jogai biztosítására az alább írt cikkeket s minden azokban foglaltakat kegyelmesen elfogadni, királyi hatalmunkkal helybenhagyni, megerősíteni s mind Magunk kegyelmesen megtartani, mind mások által megtartatni méltóztatnánk. Mely cikkek tartalma a következő:
1. Szentül és sértetlenül megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is meg fogjuk tartatni az 1723. évi 1. és 2. törvénycikkekben megállapított királyi trónöröklést; - az 1791. évi 3. törvénycikk értelmében teljesítendő koronázást; Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét, szabadságát és területi épségét, valamint a Magyarországgal egy és ugyanazon állami közösséget képező Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok integritását és országos alkotmányát. Szentül és szigorúan megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is megtartatjuk Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok törvényesen fennálló szabadalmait, kiváltságait, törvényszerű szokásait, és az eddigelé országgyűlésileg alkotott, s dicső Elődeink, Magyarország koronázott Királyai által szentesített, valamint ezután országgyűlésileg alkotandó s Általunk, mint koronázott magyar Király által szentesítendő törvényeit, minden pontjaikban, cikkeikben és záradékaikban úgy, amint ezeknek értelme és gyakorlata a Király és országgyűlés közös megegyezésével fog megállapíttatni; kivéve mindazonáltal dicsőült II. András 1222. évi törvényének azon megszüntetett záradékát, amely így kezdődik: "Quodsi vero Nos", ezen szavakig: "in perpetuum facultatem". Mindezek biztosítására szolgáland azon királyi eskünk is, amelyet jelen királyi levelünk tartalmára dicső Elődünk I. Ferdinánd koronázási esküje szövegének alapján koronáztatásunk alkalmával le fogunk tenni.
2. Az ország szent koronáját az ország lakosainak régi törvényes szokása, s a hazai törvények szerint az országban fogjuk mindenkor tartatni, s a kebelükből valláskülönbségre való tekintet nélkül választott és megbízott világi személyek által őriztetni.
3. Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországoknak mindazon részeit és tartozmányait, amelyek már visszaszereztettek és azokat, amelyek Isten segedelmével ezután fognak visszaszereztetni, koronázási eskünk értelmében is, a nevezett országokhoz visszakapcsolandjuk.
4. Abban az esetben, melyet Isten kegyelme messze távoztasson, - ha az ausztriai főhercegek mindkét nemének magvaszakadása, elsőben is: a dicső emlékezetű Ősatyánk VI., illetőleg III. Károly; utána dicsőült I. József; végre: dicsőült I. Lipót Császárok és magyar Királyok ágyékaiből leszármazó örökösök kihaltával bekövetkeznék, - a királyválasztás és koronázás előjoga az 1723. évi 1. és 2. törvénycikk rendelete szerint is visszaszáll Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokra, s ezen országoknál régi szokásaik szerint az sértetlenül megmarad hajdani érvényében és állapotában.
5. Amint fentebb az 1. pontban foglaltatik, valahányszor jövendőben ilyen koronázás Magyarországban országgyűlésileg teljesítendő: Örököseink és Utódaink, a koronázandó örökös Királyok kötelesek lesznek mindannyiszor ezen hitlevélbeli biztosítások elfogadását előrebocsátani és arra esküt letenni.
Mi tehát az országgyűlés fönnebbi kérését kegyelmesen fogadván, atyai szivünk kegyes hajlamainál fogva a fönn beiktatott összes cikkelyeket, s mindazt, ami azokban foglaltatik, egyenkint és öszvesen helyeseknek s Előttünk kedveseknek valljuk, s azokhoz kegyelmes megegyezésünkkel hozzájárulunk; igérvén és királyi szavunkkal biztosítván Magyarországot s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokat, hogy mindezen előrebocsátottakat Magunk is megtartandjuk és bármely rendű és állású alattvalónkkal is megtartatjuk, - amint azokat jelen hitlevelünkkel elfogadjuk, helybenhagyjuk és megerősítjük.
Aminek hitelére és bizonyságára jelen levelet saját kezünkkel aláírtuk, és királyi pecsétünk ráfüggesztésével megerősítettük.


Forrás:


-mult-kor.hu
- Budapesti levéltár
-Filmhíradó online

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése