A Tabánnak nevezett Rácváros
Budának ezt a legrégibb részét egykor Kis Pestnek hívták, és már I. Lajos idején is állt a nevezett helyen, bár a Sáros-fürdő közelében lévő Erzsébet- falvával együtt a szemközt fekvő Pest város fennhatósága alá tartozott. A törökök alatt a Rácváros a Krisztinavárossal együtt csaknem egységes egészet alkotott, »hosszú külvárosnak« nevezték.
Manapság házainak számát tekintve minden más városrészt fölülmúl; a kis házikók java része hol egyenes, hol szabálytalan irányban tagozódik a Gellért-hegy északi lejtőjén, a kis házikók mint madárfészkek tapadnak a sziklára. A figyelmes vándor szemében csupán a vidéki egyszerűség és a kisigényűség benyomását keltik. Még egy sor nem sokkal jobb lakás alkotja a Gellért-hegy vékony szegélyét a tovasiető folyam partján, egészen a Sáros-fürdőig, alig adván helyet a postaút sűrű forgalmának.
Az 1810-i gyászos tűzvész óta szabályosságát és külső díszeit illetően sokat nyert ez a városrész. Korábban (mint egykoron a prágai Újvárosban) kolbászsütő asszonyok szegényes lacikonyhái és egyéb boltocskák népesítették be az utcákat és tereket, megcsúfolván a szépérzéket. Mostanra vissza- húzódtak a házak földszintjére, egyenes, szabályos utca vezet a kastélykaputól a Híd-fürdőig és egy másik utca a hídtól odafelé, mindkettőn csaknem befejezték az újjáépítést, a romok helyén ízléses, emeletes házakat emeltek. A szabálytalan utcácskák nagy része ezáltal szélesebb lett, itt-ott lehetőség szerint a perspektíva alapelveinek is megfelelnek. E város nyugati határvonalát semmi sem jelöli. Záróköve a később említendő kocsigyár.
