Az első pesti söröző

Ha nem rohansz nagyon, emeljünk egy korsót az első pesti söröző tiszteletreméltó emlékére.

Dr. Seregélyesi János sör- és kultúrtörténeti kalandozása

Ott volt a Váci utcában, a mostani Váci utca délibb, emberibb szakaszán. Pontosan a jelenlegi Új Városháza helyén. Erre csak a szomszédos Sörfőző utca emlékeztet, de a Sörfőző söröző mégsem ebben az utcában volt, hanem az előbb megjelölt helyen. A Váci utcát akkor még nem Váci utcának hívták, hanem Leopold utcának, Leopold, azaz I. Lipót császárunkról.
(Nahát, mit mondjak, egyike volt a leggörényebb Habsburgoknak, és ráadásul 47 éven át szemétkedett velünk (1658-1705). Szemétségeinek széles sorából csak néhányat idézek a pontosabb beazonosíthatóság kedvéért. Ő volt, aki felbérelte a vadkant Zrínyi ellen, ő alatta kurucosodtunk el már Thököly idején, és ő miatta ,,szakadtak fel a jeles magyar nemzet sebei" a nekünk legkedvesebb kisherceg, vagyis Rákóczi jöttével. De sajnos, ő volt a császár, amikor végre 1686-ban felszabadult Buda, így a történetírás tehetetlensége értelmében őt is felszabadítónak kell tekinteni.) Volt a felszabadító seregben (amolyan pre-NATO-ban) egy ambiciózus bajor legény, aki értett a serfőzéshez. A seregben felcserként dolgozott, de mivel a sereg igényelte a sört, rendszeresen csinált tábori sört. (Ez nem azonos a mostani söröscímkéken olvasható ,,Lager Bier"-rel!)
Ez a vállalkozó kedvű bajor fiú, bizonyos Proberger Jakab, a győztes csata után úgy döntött, nem vonul tovább a Nagy Csapattal, és nem is megy haza. (Pedig, mint tábori felcsernek, lett volna még dolga). Itt maradt a nagy hadjárat után feltápászkodó Pesten, és vállalkozni kezdett.

Engedélyt kért közvetlenül az udvartól serfőzésre és serkimérésre. Hogy közvetlenül az udvartól, annak azért volt jelentősége, mert a magyar jog szerint a sörfőzés és kimérés joga a várost illette (volna). Proberger így kikerülte a városi adót, a feneketlen étvágyú Habsburg kincstár pedig szívesen kebelezte be ezt az adót is. Talán még annak is örült, hogy hogy megint sikerült jól kiszúrnia egy magyar várossal. Proberger megvásárolta az előző számunkban megjelölt Leopold-Váci utcai épületet, ami korábban török serfőző volt. (A törökök sokféle módon főztek sört. Vigyázat! A török sör nem azonos a kötelező olvasmányainkból a fejünkben kavargó mézízű serbettel. Ez utóbbi ugyanis igen alacsony alkoholtartalmú, édes szörp volt.) Talán mondjuk meg azt is, hogy mindez 1687-ben történt.

Tehát Proberger nem habozott sokáig, ellenben elkezdte főzni a jól habzó, bajor típusú sert. A serfőző egyszerre volt főző és vendéglátó söröző. A serfőző sok szobából állt, árpaáztatóból és aszalóból, malátázóból, hűtőből, gyönyörű, vörösréz főzőüstből, és ki tudja, még mi egyébből. És ugyanitt, ebben a kellemes házban természetesen kialakítottak néhány ivószobát is, sőt, jó időben működött a kerthelyiség is. (Lenyúlt egészen a mai Veres Pálné utcáig. Az egész környék

kellemes malátaillatban úszott. Hogy kik jártak az első, és sokáig egyetlen pesti sörözőbe? A környékbeli mesteremberek, kereskedők, katonák, de diákok is - a közelben már működött egyetem - és papok a szomszédos templomokból.
Felelősséggel és némi öntudattal jelenthetjük ki, az első pesti söröző a város nyilvánosságának volt közismert fóruma. Proberger Jakab uram nemcsak helyben mért sört, de szállítást is vállalt. Hangulatosan csattogtak a jó erőben lévő söröslovak patái az egész környéken.
A monopolhelyzet következtében Proberger gyorsan gazdagodott, hamarosan a város egyik legtehetősebb polgára lett, kamarási, szenátori címeket kapott, sőt, jó néhány alkalommal városbíróvá választották. (Ez nem jogászi munkakört jelentett, hanem a város első emberének címét. Magyarul: polgármester. Pontosabban a polgármesterség a német városok elnevezése, a magyar városok élén városbíró állt.) Természetesen Proberger vagyoni és hatalmi gyarapodása hamar szemet szúrt. Azt, hogy jó szakember, hogy jó sört mér, hogy ügyes kereskedő, senki nem vitatta. De hogy gazdagodásának az legyen az ára, hogy éppen az általa vezetett városnak nem fizet adót, az azért mégis sváb huncutság!

Voltak is emiatt viták, veszekedések, sőt, verekedések a tisztelt pesti Városházán. (E viták szenvedélyességét meg sem közelíti manapság, mondjuk egy önkormányzati, Demszky-Schuszter Lóránt szóváltás.) Meg kell hogy mondjuk, hogy a sikeres serfőző Proberger Jakab jellemvonása nem nélkülözött jó adag gátlástalanságot, sőt, arroganciát sem. De sokáig nem lehetett megfogni a Habsburg menlevél miatt. Aztán eljött 1703, történelmünk jól számontartott éve. (De mi most csak sörtörténelmet írunk.) Az Udvar szebad királyi várossá nyilvánította Pest városát.

Ez sok mindent jelentett, számunkra most az a fontos, hogy ez az adomány megerősítette a városi jogokat, így a serkimérő monopóliumot is. Ez azonban ellenkezett Proberger uram korábbi kiváltságával. A Városházán ismét fellángolt a sörvita. Proberger pedig – eddigí szolgálataira hivatkozva - ismét az udvarhoz fordult

Az persze - jellemző módon - megerősítette a serfőző mestert. A közgyűlés enyhén szólva háborgott. A város határában ekkor már fel-feltüntek a kuruc lovasok. Hát akkor... Cum Deo Pro Patria... és most már a sörünkért is! A nemes vármegye is közbeavatkozott, és a város mellé állt. De Proberger labanc úr nem könnyen adta meg magát. Kitalált mindenféle kibúvót, de serfőzője csillaga szép lassan elhalványult. 1711-re a város végre tulajdonába vette a jónevű sörözőt. Proberger uram ezt követően csak mint bérlő gazdagodhatott a pesti sörösökön (akónként 5 garas volt az adó). Nem is sokáig bírta. Körülbelül három hónappal a várossal kötött szerződés aláírása után, 1711 májusában, feltehetően szívinfarktusban meghalt. De 1711 májusában a majtényi síkon a kurucok is letették a fegyvert. Nem maradt más vigasz, mint a jóféle sör. Ami ezentúl már Pest város hasznára forrt az egykori Leopold utcai sörözőben.

Megjelent a" La Bamba" folyóiratban 2001-ben