A LUKÁCS

A Lukács fürdő amolyan kávéházpótló intézmény, beszélgetések, nyugodt eszmecserék helyszíne, ahol közéleti emberek, írók, színészek, zenészek is gyakran megfordulnak.

Magára valamit is adó "lukácsista" nem látogatja rendszertelenül az intézményt, mert tudja, ha kihagy néhány napot, netán hetet, akkor már nagyon nehéz visszarázódni. A fürdő ugyanis sok mindentől megvédi az embert. A jó társaságon túl tartást ad, pszichés támaszt nyújt, erkölcsi-szellemi-fizikai fegyelemre tanít, kisimítja az ember idegeit, növeli az állóképességet. Aki idejár, annak valahogy jó mederben folyik az élete. Kell ennél több?

Valószínűleg nem, de ehhez minden "lukácsista" foggal-körömmel ragaszkodik. Mert a társaság, a generációkat magába foglaló kialakult, ma is életképes hagyományok teszik a fürdőt azzá, ami. Vagyis Budapest szellemi-kulturális életének alközpontjává.

De nézzük az elejéről!
Az eredeti névadás történetét már elnyelte a feledés, így csak találgatni lehet, mitől hívják éppen Lukácsnak az intézményt. A legelterjedtebb variáció szerint a patinás budai gyógyfürdő nevében Szent Lukácsot, a gyógyító evangélistát örökítik meg, míg mások szerint elődeink "lukas" fürdőnek nevezték a helyet. Érvényben vannak azonban olyan elképzelések is, hogy a fürdő vizében foglalt és fehérítésre használt lúgos tartalmat fejezték ki svábosan "lugas" elnevezéssel. Dr. Kúnos Ignác, a századfordulón élő egyetemi tanár, nyelvész a török időkre vezeti vissza a történetet, amikor a fürdő neve csukor-hamam volt, a csukor szó pedig gödröt jelent. Ezért hívták a németek később lochbadnak, és ebből eredt a magyar lukas-fürdő név. Egy későbbi - Joanovits Páltól eredő - feljegyzés szerint a fürdő egy Lukász nevű család tulajdonát képezte, s a nép "lyukas" fürdőnek nevezte. A Szent Lukács fürdő elnevezést pedig feltehetően Palotai Rezső, az 1893-ban alapított részvénytársaság vezérigazgatója vezette be.

Annyit biztosan tudhatunk, hogy a József-hegy lábánál fakadó források már a honfoglalást megelőző korokban is szerepet játszottak a letelepedő vagy ideiglenes táborhelyet választó emberek számára. 1178-ban a betegápolással foglalkozó Szent János-lovagok, a későbbi rodoszi, majd máltai lovagok rendje telepedett le a mai Császár és Lukács fürdő környékén lévő Felhévízen. Ezek a lovagok megalapították a Szentháromságról és a Szentlélekről elnevezett konventeket, és kolostort, templomot, kórházat, valamint fürdőt építettek számukra.
A következő adatok már a XVII. századra vonatkoznak, s a török hódoltság idejéből származnak. Az akkori legnagyobb "lukácsista" Buda tizenkettedik helytartója, Musztafa pasa lehetett, aki a Barutchne Ilidzseszi-t is megépíttette. Ez az a malom, amely a Szent Lukács fürdő egész télen át is zavartalanul zubogó forrásvizeinek erejével működött, nyolcvan garatra járt, gabonát és puskaport is őrölt.
A töröktől való szabadulás után az összes akkori fürdőt kincstári vagyonnak nyilvánították, így a József-hegyi csoporthoz tartozó Császár és Lukács fürdő területén fakadó forrásokat is. A "Thermae Maiores Regiae" néven megjelölt területeknek később még az északi és déli részét is különválasztották. Az északi részt 1702-ben Ecker János sebész vásárolta meg, és területén kialakította a mai Császár fürdőt. A déli részen elhelyezkedő Császár malom udvarában lévő fürdő ebben az időben még háttérbe szorult.

A török hódoltság idején kedvelt, magas timsótartalmú fürdő úri gőzfürdőként volt ismert, és a timsós medencének több része, valamint kupolája még a XIX. században is - legalább romjaiban - látható volt. A török dicsőségből ezen a helyen nem maradt már semmi, csak a négytornyú Császár malom. Bár ismeretes volt a Császár malom vizeinek kiváló értéke, mégis hagyták, hogy forrásait gaz, iszap és hínár lepje el, ami a teljes használhatatlansághoz vezetett. Még 1852-ben is úgy írnak a Lukács fürdőről, hogy a "Császárfürdő tőszomszéd közelében lévő malom udvarában van az úgynevezett Lukáts fürdő, amelynek felette csekély számú kádjai leginkább a vidékről érkező földmívelők által szokott gyógyul használtatni".
A változás 1884-ben következett be, amikor Palotai Fülöp a kincstártól háromszázötvenezer forintért megvásárolta a Lukács fürdőt, és annak nagy felújításába kezdett. A fejlődés annyira felgyorsult, hogy 1894-ben a Lukács fürdőt részvénytársasággá alakították át. Az új részvénytársaság ismét felépítette az iszapfürdőt, a gyógyszállót, a népgőzfürdőt, és modern vízgyógyászati osztályt létesített. Még az uszodákat is átépíttette.
S kialakultak a szokások. Működött férfi és női napozó, melyet a terasz közepén húzódó kerítés osztott meg. Igaz, volt egy keskeny közös sáv is. A férfiak pl. nem tehették be lábukat a langyos vizű női medencébe, a sportos hölgyek viszont bátran látogathatták a hideg vizű "férfi"-medencét. Azt már csak kevesen tudják, hogy volt a Lukácsban trambulin is, amely a mai hideg vizű medence fölé nyúlt. Az egyik sarokban olyan mély volt a medence, hogy még az emeletről is beugráltak.

Az egykori férfizuhanyozóban - amelynek a helyén most a hajszárítók sorakoznak - pedig Kodállyal, Illyéssel és Vas Istvánnal is lehetett beszélgetni. De rendszeres vendég volt a Lukácsban Jékely Zoltán, Csurka István, Kolozsvári-Grandpierre Emil, Déry Tibor, Zelk Zoltán, Makk Károly, Örkény István és Radnóti Zsuzsa is. Hiszen idejárt Pest és Buda számos szellemi embere, tehát az uszoda pletykacentrumként is funkcionált.
A mai vendégek között gyakran fel lehet fedezni Garas Dezsőt, Kern Andrást, Presser Gábort és az Amadinda ütősegyüttest, Tordai Terit, ki lányát, a ma már Jászai-díjas Horváth Lilit szoktatta ide.
Ma már a fürdőben feszített víztükör van, nem pedig hullám, és a modernizálás jegyében ki kellett vágni az intézmény légköréhez hozzá tartozó életerős platánokat, amelyeknek lombja nyáron beleért a vízbe. A Lukács legendáriuma szerint a medence körüli fákat már korábban is ki akarták vágatni, de állítólag Boldizsár Iván és Palotai Boris közbenjárására akkor még sikerült őket megmenteni. A néhai írónő fia, Bacsó Péter filmrendező egyébként szintén Lukács-törzsgárdatag.
Az uszoda átépítése próbára tette az igazi Lukács-hívők hűségét is. Az "igaz emberek" kitartottak a legnagyobb felfordulás közepette is. Akkor is, amikor a medence partján a kalapácsok, fúrógépek zaja, meg a por és cementeszsákok, malterosládák rongálták az úszni vágyók idegeit. De türelmüknek gyümölcse azóta beérett, mert a fürdő azóta teljes pompájában várja az úszni, kikapcsolódni, társasági életre vágyókat.

()sulinet)