„Jól kell viselkednem: azt akarják, hogy szentkép legyek Máriapócson” - mondja Krúdy Gyula, akinek még a telefonját is leszerelték a doktorok a Liget-szanatóriumbna.
Vasárnap este meglátogattuk a beteg Krudy Gyulát, aki néhány napja a Liget-szanatórium egyik szobájának lakója. Felesége percekkel előbb adta be neki az altatót. Este tíz óravan, s már aludni kell Krudy Gyulának, ki máskor ilyenkor még járja a Tabán kis, sötét utcáit, vagy a Margitsziget magányos sétányait. Felesége és egy fehérbe öltözött ápolónő vannak mellette s tele van a szoba virággal, amit ismerős és ismeretlen tisztelői küldenek nap-nap után a beteg írónak. Bágyadt mosolylyal fogad, s igyekszik leküzdeni az altató bódító hatását. Feje a párnán most is kissé féloldalt hajlik, mint kint az életben, s szája szögletében, már őszülő bajusza alatt ott ül az a kissé ironikus Krudy-mosoly, mely a fölény és mégis a mindent megértés mosolya.
-Semmi az egész – mondja halkan, - levágott a kánikula, a sok csavargás a szigeten. Kimerültem. Nincs semmi baj, már jobban is vagyok, sőt ma már novellát is akartam írni, den nem engedtek.
Mert itt nagyon vigyáznak rám. Jakab főorvos, Hollán és Horvay doktorok, no meg Rosenthal Rózsika, a doktorkisasszony.
Sok virágot kapok, mint egy szép asszony, vadidegenek irnak levelet. Ugy vigyáznak rám, hogy még a telefont is leszerelték a szobámban, nehogy zavarjon. Azt mondják, hogy abszolút pihenésre van szükségem és rengeteg tejet adnak, szinte dőzsölök a tejben. Ötször eszem napjában s nagyon jól kell viselkednem. Mindezt mosolyogva mondja Krúdy Gyula, szinte meghatódva ennyi szeretettől, amely körülveszi.
-Ráday Gedeon élettörténetét írtam épp egy regényben, amikor a betegség levágott. Sok könyvet kellett olvasnom, sokat kellett futkosnom a könyvtárakba, ez is kimerített. Most fejeződött be a „Festett király” című regényem, amely folytatásokban jelent meg egyik napilapban. Két kiadó is kérte már ezt a regényt, de még nem döntöttem, hogy melyiknek adom. Nem szabad foglalkoznom ezekkel a kérdésekkel, nem szabad foglalkoznom irodalommal. Jól kell viselkednem.
Itt megint elmosolyodik és halkan sugja:
-Azt akarják, hogy szentkép legyek Máriapócson.
A következő pillanatban már alszik.
HUSZADIK SZÁZAD.HU
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése