Bevezetés
A mai tabáni park területén 75 éve még egy sűrűn beépített városrész állt. Ha 1933-ban a
városvezetés nem bontatja le felelőtlenül, akkor Budapest szívében a világörökség részét képezné egy Rovinj vagy Český Krumlov hangulatához fogható műemlék együttes. Különlegességei közé tartozna a középkorból öröklött utcahálózata, a török kori pincerendszere, a rác (szerb), svábés magyar kultúrát ötvöző vendéglátási hagyománya, melyet a többévszázados múltra visszatekintő kiskocsmái és vendéglői képviselnének.
Szerencsére rendelkezésre áll elegendő forrás,melynek segítségével virtuálisan ismét életre
kelthetők a régi negyed házai; ugyanis ránk maradt rengeteg korabeli fénykép és egy térképmű, ami pontos és hiteles képét adja a városrésznek.
Ez utóbbi a Marek-féle térképrendszer amelynek alapszelvényei a rekonstrukció alapját képezik. Ebben a cikkben a fenti mű Tabánt érintő alap- és szintezési szelvényeinek goereferálását és a korabeli mért magassági adatok térbeli helyzetének
meghatározását mutatom be.
A munka során a fő szempont az volt, hogy a kapott térinformatikai adatbázis kiindulópontul szolgálhasson a városrész hiteles és nagyrészletességű térbeli rekonstrukciójához.
A célvetület (később részletezett szerencsés egybeesések miatt is) az EOV, a magassági pontok elhelyezésének kívánt viszonyrendszere a Magyarországon használatos balti (kronstadti) alapszint volt.
A térkép vetülete
Timár Gábor és Biszak Sándor azzal a feltételezéssel éltek (Timár–Biszak, 2007; Biszak–Timár,2007), hogy a térképrendszer budapesti sztereografikus vetületben készült. Habár azt a rendszert már 1860-tól (a budai felmérés kezdete előtt már 10 évvel) használták kataszteri térképezésre az országban, egy Marek Jánostól származó közlés konkrét bizonyítékul szolgál arra, hogy vetületi számítások nélkül tértek át a síkra: „Minthogy a kiszámított háromszög méreti hálózat igen csekély, alig 2 négyzetmérföldre terjedő, ennélfogvaaz csak mért sík és nem mint gömbszögű hálózat számítatott,…” (Marek, 1874).
Ezt az eljárást a hálózati kiinduló pontra fektetett érintő sík és az érintett gömbfelület
csekély különbsége lehetővé tette, időtakarékossága pedig indokolttá.
A belterületi alapszelvényeken (Budapest FővárosLevéltára, BFL, a_201/13) a
kiemelt alappontok koordinátáit feltüntették. Ezek az adott szelvény délkeleti sar
kából számított értéket mutatnak ölben, három tizedesjegy élességgel. Egységes, a
teljes felmérést átfogó rendszerre vonatkozó koordinátákat eddig csak a negyedrendű
pontok áttekintő térképsorozatának belterületeket ábrázoló szelvényein találtam (BFL, a_201/6) a lap szélén lévő táblázatos formában. A táblázatok címe szerint az értékek a budai délkörre vonatkoztatott összrendezők.
Ez egybeesik azzal, amit maga Marek János isközöl: „Az összrendezők kiindulási pontjául …a
Gellérthegyen létezett csillagdának keleti tornyavétetvén, a hálózati pontok is ezen főpont délvo
nalára és az azt metsző merőlegesre fektetett…”
(Marek, 1874).
Szabad szemmel is igazoltnak látszik, hiszen az áttekintő szelvényeken található koordináta-hálózat zéró pontja a volt Gellérthegyi csillagda keleti pillérének helyére esik. Ez a térképen a 80 as számú belterületi szelvény délkeleti sarka, ami azonos a 163-as számú külterületi szelvény délkeleti sarkával. (Ugyanezen áttekintő térképsorozat külterületeket bemutató példányain már csak az adott szelvényen belüli lokális értékeket tüntették fel.) Mindez csak az esetleges ellenőrzés miatt érdekes, a georeferá lás a szelvénykeretek és az azokon található beosztások
alapján végezhető el. A síkbeli elhelyezés A fentiek alapján látható, hogy a Marek- térkép és az
EOV között eltérés adódhat abból, hogy az egyikben amért, a másikban vetületi síkon ábrázolt vonalak vannak.
Ez a tényező itt elhanyagolható, ugyanis a Tabán területén mért távolságok torzulása messze a kitűzött negyeméteres pontosságon belül van. Ugyanígy figyelmen kívül hagyható a Fasching-féle alappont-hálózat újratájékozásából származó esetleges eltérés is.
A fentiek alapján a georeferálásnak a legegyszerűbb és célszerű eljárása a „kifeszített” Marek-szelvényeknek és az EOV-rendszernek egy ismert közös pont alapján való fedésbe hozása.
Ennek megfelelően elsőként létrehoztam a célszelvények kereteinek képét, a 250×200 bécsi öl nagyságútéglalapokat és azon belül a 10 ölenkénti osztásokat. Az illesztéshez célszerűen a Gellért-hegy nevű alappontot (65–4011) választottam,ami a Marek-rendszerben szelvénysarok, EOV-ban pedig ismertek a koordinátái (650000,00,238104,70).
Az illesztést követően a már EOV-ban lévő keretre kellett ráfeszíteni a szelvényeket a rajtuk
található keretjelek alapján. A konverzió tökéletesen sikerült, ezt bizonyítja a nagyméretarányú
térképekkel való pontos egyezés (4. ábra).Magassági viszonyrendszerben való
elhelyezés A szintezési munkálatok során a viszonyítási felület – a vízszintes alapponthálózat kiépítéséhez hasonlóan – egy sík volt. Így ír róla Marek János (Marek,1874): „A hálózat és ebből fogva a távolságok csekély voltánál a pontok magasságának kiszámításánál csak az egyszerű földi sugártörést figyelembe vevő
képlet használtatott."
A lejtmérés kiindulópontja a Lánchíd budai mederpillérébe vésett öles beosztású vízmérce 0
vonása (más szóval sempontja) volt. A Marek-féle magassági értékek a mérési terület csekély kiter- jedésének köszönhetően ezen kiindulási ponton
keresztül bekapcsolhatók az abszolút balti magassági rendszerbe. Ennek érdekében az 1870-től
1873-ig tartó budai szintezés során végzett relatív mérésekhez a vízmérce nullpontjának abszolút
magasságát kell hozzáadni.
A fenti kapcsolási pont Balti-alapszinthez viszonyított magassága 95,9413 méter a Bendefy
László által közölt adatokat véve alapul (Bendefy,1951). Az esetleges eltérő értékektől vett kü
lönbségek az általam elvárt pontosságon belülre esnek. A feldolgozás során a három tagból álló
adatokat át kellett számolni bécsi öl-rendszerből méter-rendszerbe, ugyanis a pontokat lábban,
hüvelykben és vonásban írták meg. A tényleges magassági értéket tehát az adatrögzítést követő
számolás után lehetett nyerni. Itt érdemes röviden kitérni a szintezési szelvényeken található magassági információkra. Az 1870-ben létrejött Fővárosi Közmunkák Tanácsa együttesen írta ki a pályázatot Buda háromszögelésére, lejtmérésére és részletes felmérésére.
A nyertes Háromszögméreti és Számító Hivatallal megkötött szerződés (ismeretlen szerző, 1936)
körültekintően meghatározta a szintezés minden részletét. A fennmaradt szintezési alapszelvények (BFL, a_201/14) azt igazolják, hogy a mérnököka feltételeket szigorúan betartva jártak el. Így minden utca középvonalának és a kétoldali járdatengelyek vonalának magassági viszonyait meghatározták. A mérési vonalakon a felvételi pontok sűrűsége az utca lejtési viszonyainak függvényében akár 10 öl (18,96 méter) is lehetett a szerződés szerint, a gyakorlatban ez sokszor csak 15 méter. A szerződés előírásai szerint a tereket
20×20 öles négyzethálóval borították, aminek a sarokpontjaiban végeztek mérést. Valójában
20×20 öl a rácsháló maximális méretét takarja, mert az rendszerint 7–8 öles (14–16 méteres).
Ezen túl minden ház (önálló ingatlan) bejáratánál a küszöb magasságát is meghatározták. Továbbá megmérték a csatornafedők és a hozzájuk tartozó nyílás fenekének magasságát is.
Nem volt belefoglalva a szerződésbe az épületek udvarain található ki és beszögelések felvétele, de szinte mindegyiknél található legalább egy mérési adat,legtöbbször három–öt. Mindez jól megfigyelhetőa Szarvas teret bemutató ábrán.
Végül a nagyobb, nem közterületnek számító térszíneken 10 láb értékenként szintvonalakat rajzoltak, amelyeken látszik, hogy nem csupán a felvezetett magassági pontok alapján interpolálták.
A szintezési szelvények tehát nagyon részletes és pontos leírását adják az 1870-es évekbeli Bu
da domborzati viszonyainak.Egy térmodell létrehozásával az utcák pontosan kirajzolhatók, és az épületek külső és belső udvar felöli sarokpontjainak fekvése is meghatározható.
A korabeli források georeferálásnak és magassági viszonyrendszerben való elhelyezésnek köszönhetően a 3 dimenziós rekonstrukciót a térben abszolút módon meghatározva lehet létrehozni.
A munka eddigi és várható további eredményei
Az eddig feldolgozott források között van 7–7 darab 0,5 méteres hibán belüli geo-
referált 1875-ös Marek-féle (BFL, a_201/13) és a későbbi 4. ábra A Szarvas tér műholdfelvételen és fölötte a georeferált Marek-térkép vektorizált változata. Kék színnel láthatók az 1875-ös épületek, pirossal a szintezési pontok és egyes mérési vonalak.
1912-es (BFL, e_251/50) alapszelvény.
Emellett feldolgoztam az előzőekhez tartozó szintezési alapszelvényeket (BFL, a_201/14), és egy geo- referált 1”=40° léptékű (Tabánra eső) szintezési átnézeti lapot (BFL, a_201/15). Az előzőek
alapján georeferáltam három, az 1930-as évek elején készült légifotót (Hadtörténeti Térképtár)
és számos korabeli helyszínrajzot. A sor végére hagytam, ám a legfontosabb a több mint 2500
rögzített magassági pontot és közel 100 szintvonalat tartalmazó térinformatikai adatbázist (2.
és 3. ábra).
A későbbiek során ezek alapján meghatározható a régi épületek alaprajza és sarokpontjainak
magassága, valamint megrajzolható az utcák és terek felülete. Ezt követően azokhoz a házakhoz,
amelyekről elegendő korabeli fénykép áll rendelkezésre homlokzat, tető és esetleg udvar építhető.
A munka végére összeállna egy háromdimenziós városmodell, melynek a segítségével – ha csak
virtuálisan is, de – ismét sétát tehetünk a Tabáni egykori hangulatos utcáin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése