vendégek tollából. Közülük most egy szomorú költeményt mutatunk be -az egyik törzsvendég,
névszerint Tarnay József kesergését élet és halál összefüggéseiről népszerű vendéglője lebontásának hallatán .A szerző kézírásával közölt versezet ott helyben a kockás abrosszal terített asztalon, bizonyára egy pohár rizling mellett született és jól érzékelteti a tabániak bontás előtt hangulatát.
A legendás törzsvendég Krúdy Gyula másnap 1933 május 12-én halt meg
A Mélypince halálára
Megint szünet.
Aztán megint csak Poldi bácsi kezdi el:
– A temetőről jut eszembe, hogy tegnap már verset írtak a vendéglő emlékkönyvébe a Mélypince haláláról. Tarnay József írta be a verset az albumba. Olvassa már el, na, itt van!
Hozza az albumot. Az utolsó oldalon kezdem nézegetni. Az utolsó oldalon van a vers. Már nem emlékszem határozottan, de hat, vagy nyolc strófa. Kedves. Megható. És főleg őszinte. Az első strófát le is másoltam. Íme:
„Már nem sokáig állnak a falak,
Mindent, mi régi, elpusztítanak,
Az apró, csendes kis házak helyét
Gőgös villáknak osztják szerteszét.”
Mindent, mi régi, elpusztítanak,
Az apró, csendes kis házak helyét
Gőgös villáknak osztják szerteszét.”
És így tovább. Ha beleférne a riportba, az egész verset ide kellene iktatni.
Az album lapjait forgatom. Az első oldalon ez a feljegyzés áll: „1918-922 törzsvendég volt Kepes Gyula tábornok, a Ferenc József-föld feltalálója”.
Autogramok, versek, karikatúrák, vicces és kevésbé vicces emléksorok váltakoznak az albumban. (Érdekes, hogy a legkitűnőbb írók és újságírók milyen tehetségtelenek lesznek, ha emlékalbumba kell írniok!)
Miután szomorú aktualitása van, másoljuk le, mit írt Krudy Gyula a Mélypince emlékalbumába? Ezt írta:
Bizonyítvány.
Ezennel bizonyítom, hogy Krausz Poldi Mélypincéjéhez címzett vendéglőjében életem szép napjait és éjszakáit töltöttem.
Budapest, 1931. május 27.
Krudy Gyula.
Drága, felejthetetlen Krudy Gyula! Ő tudna most igazán szép, szívhez szóló búcsúztatót írni e Mélypince haláláról!
Olyant, amilyent a legrégibb budai kiskocsma múltja valóban megérdemelne.
Lestyán Sándor.
(Újság, 1933/109. /május 14./ 7-8. p.)
A HÍRES VENDÉGKÖNYV JELENLEG FELTÖLTÉS ALATT VAN , NÉHÁNY OLDALA MÁR LÁTHATÓ ITT
vissza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése