ÚJHELYI NÁNDOR :TABÁN (regény 1917-ből

Várkonyi Nándor írja a " Krisztinaváros" c. írásában:

"Pestre, illetve Budára jövet, 1914 nyarán a Színkör táján láttam gyakorta bolyongani a legkövérebb magyar írót, Újhelyi Nándort, kit minduntalan pörbe fogtak szeméremsértő regényei miatt. Törvénytelen származását kidolgozott előkelőséggel, skatulyából kivett eleganciával, monoklival és raccsolással ellensúlyozta. Arisztokratikus életelveit Théodore d’Yhcassar néven foglalta választékos irályú csevegésbe (Osvát közölte). Nagyon szép delnő társaságában bolygott, kinek fényképét akkoriban megjelent regénye címlapján láttam viszont."


Ujhelyi Nándor (Bp., 1888. márc. 17. – London, 1933. júl. 20.): író. Isk.-it Bp.-en végezte. Erotikus könyvei miatt több pört indítottak ellene; a büntetés elől Bécsbe menekült. Később Berlinben, Párizsban, majd Londonban élt. Franz Kammerlohr néven írt német nyelvű színművei sikert arattak Ny-európai színpadokon. Több színművét a bp.-i színházak is műsorra tűzték. – F. m. Arisztokratizmus (elb., Bp., 1914); 1914 (r., Bp., 1915); Őfensége kalapja (komédia, Bp., 1917); Cserebere (bohózat, Bp., 1917); Egy férfi szerelmei (r., Bp., 1918); Akit a férfiak szeretnek (r., Bp., 1921); Akit a nők szeretnek (r., Bp., 1921); A nők ura (r., Bp., 1923). – Irod. Kosztolányi Dezső: U. N. (Nyugat, 1914); Turcsányi Elek: U. N. (Nyugat, 1921.

A mai olvasó számára legélvezhetőbb regénye a Tabán, egy negyven éves filózófus élete ,

szerelme és halála a lebontásra ítélt Tabánban . Maga a történet , nem annyira figyelemre

méltó, inkább a városrész leírása , a tabáni figurák és a városrész életének, mindennapjainak ábrázolása,

érdekes.

Részlet a könyvből:

Ágrólszakadt magyarázta:"Valóban kérem, mi eddig -én és Jakab barátom Pesten laktunk,

de most átköltöztünk ide, egy baráti család hajlékába. Nekem tetszik Tabán.

A másik helyeslőleg bólintott:

Kedves része városunknak. Ha a kultúra, a fény , a villany, a lüktető élet el is kerülte,

de sok az előnye. A házak ósdiak, szép erkölcsök , jó kis korcsmák, barátságos házmesterek találhatók itt, Szép kilátás van a folyamra, nagy a csend, mi előmozdítja az elmélkedést, kevés

alkalom kínálkozik a világ híúságainak észrevevésére, mi jó álmokat és lélekbeli egyensúlyt

okoz.Mint bevándorlókat üdvözlöm önöket uraim e helyen én tabáni és régi bennlakó és

kívánom, érezzék jól magukat is .Öltözetünk ósdi , de szívünk jó".

kassius

TELJES A ZÓRÁD ERNŐ TÁRLAT 97 KÉP

Görög és Fehérsas utca sarok

Hadastyánok felvonulása a Szebeni Antal téren

A további képek megtekintése ITT

TURMAYER SÁNDOR TABÁN KÉPEI:

Turmayer Sándor (1879-1953) gyakran szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. Festészetében a városábrázolás nagy szerepet kapott. Budapest, főleg a Tabán utcáinak, tereinek festői szépsége vonzotta gyakran ecsethez és vászonhoz festőnket.

Munkásságának ez az 1930-as éveket megelőző periódusa: 1933-ban ugyanis lebontották a Tabán régi épületeinek jelentős részét. Május elsejétől számítva harminc napjuk maradt a tabániaknak arra, hogy összecsomagoljanak és elhagyják házaikat. A bontás hírére művészek egész serege özönlötte el a Tabánt, hogy megörökítsék az utókornak a később már soha nem láthatót. Bálint György író, újságíró így írt erről az Est-ben:

"...Egy kis tisztáson két festő dolgozik, egymástól tisztes távolságban. Az egyik fiatalember ingujjra vetkőzve fest egy emeletes házat. Lelkiismeretesen keni a sárga foltokat a vászonra. A másik művész a fűben ül és ceruzarajzot készít ugyanarról a házról. Csendben dolgoznak a konkurensek… Öt perc alatt még két festővel találkoztam a romok között. Komoly ügybuzgalommal örökítik meg az elmúló Tabánt. Még egyszer utoljára megörökítik a múlandó dolgokat. Sokan tesznek így, mindenütt. Sietnek, mert általában bontogatnak most mindenfelé."

Kortársaihoz hasonlóan, Turmayer Sándor is kivette részét a lebontásra ítélt házak megörökítésében.

Tabán
Tabáni utca
Holdvilág utca
Hadnagy utca

A kiállítás a megtekinthető a Tabán Múzeumban ITT

ZÓRÁD ERNŐ KÖNYVEI A TABÁNRÓL

"fl1937" nevű tisztelt olvasónknak válaszolva:

Zórád Ernő több könyvet, albumot is írt és rajzolt a Tabánról, ezek új kiadásban ,antikváriumokban , vagy a Vatera nevű adok-veszek portálon beszerezhetőek.

Zórád Ernő: Kalandozások egy régi fiákerenZórád Ernő

Kalandozások egy régi fiákeren
Írta és szerkesztette: Verő László

1933-ban meghalt a Tabán. Manapság már kevesen járnak köztünk, akik annak idején még koptatták a budapesti Mpntmartre girbe-gurba utcácskáinak hepe-hupás macskaköveit, a Poldi bácsi Mélypincéjébe igyekezvén. A rác gazdák kiváltsága volt abban az időben, hogy engedély nélkül – az adózástól mentesen – mérhették boraikat.
Ki emlékezhetik manapság a Budai Színkör édes-bús előadásaira, melyek igen alkalmatosak voltak arra nézvést, hogy a párocskák az előadás során megfoghassák egymás kezét. Istennek hála, a kilencven évet betöltött Zórád Ernőnek adatott meg ez a kegy, hogy megörökítse és megőrizze számunkra ezt a csodavilágot.
Rexa Dezső, drága barátunk, még honos volt a Tabánban. „Ha geográfus lennék, úgy kellene kezdenem: Tabán Budapest Székesfőváros I. kerületének a Gellért-, a Nap-, és a Várhegy közötti része, mely a Duna partjától a Döbrentei utca északi vége a – Sándor lépcső – Váralja utca – Palota tér – Ív, Pásztor, Gellérthegy, Nap-hegy, Czakó, Sánc, Orom utcák és a Rudas fürdő közötti területen fekszik, s pontosan kimérve ennyi és ennyi négyzetkilométer…

Igen ám, de nem vagyok geográfus, és éppen ezért csak azt tudom mondani, hogy a rosszul világított utcák valamelyikén az én szívem választott hölgyével leültünk a lépcsőre, és egymás kezét szorongatva csak egyet tudtunk: egy van a világon, ami szép: az élet…”
Krúdy Gyula így írt róla: „Ebben az utcában állottak a legrégibb házak, és száz esztendő óta halálra volt ítélve minden épület, csak éppen a kőművesek nem jutottak még hozzá, hogy az ítéletet végrehajtsák. Ha sétálsz, gyakran látsz öreg embereket, akik már itt ültek abban az időben is, amikor Ali Musztafa basa parancsolt Budán.”
MáraiSándortól ezt tudjuk: „A tabániak meglehetősen gőgös emberek. A Szarvas
téren, abban a házban, ahol most a patika működik, hetven évet élt egy Tóni keresztnévre hallgató
nagybátyám, bizonyos dohányjöve-déki igazgató, aki arról volt híres a Tabánban, hogy életében soha egyszer sem járt odaát Pesten, gyanús volt neki…
A Tabán már évek óta javarészt abból él, hogy lebontják. A Tabán törzsi életet él, s nem törődik a romantikával, melyet állítólag kisugároz. Ez a törzs egyszerre, egy napon vándorol majd el innen, mint a zsidók Egyiptomból, s szerteszóródnak a Vizivárosban és Óbudán. Pest ne reméljen sokat a tabániaktól. Ezek már itt maradnak a környéken.”
Zórád Ernő: „1900. … Az Apród utcából, ahol Virág Benedek meghalt és Semmelweis Ignác született, már villamos kanyarog elő az Attila körútra – ez az elit Tabán.
A vendéglők étteremmé léptek elő, zenészeik szmokingot, a pincérek frakkot viselnek, ráklevest szolgálnak fel, és francia pezsgőt, természetesen. Az Új Kakukkban megfordult a walesi herceg, Bagyiknál Jeitza Mária és Saljapin. Szindbád a Poldi bácsi Mélypincéjében üldögélt…”
Mikszáth Kálmán: „De maradjunk a budai kocsmák mellett, melyek páratlanok a maguk nemében – de csak addig, míg a pestiek föl nem fedezték.

Ha a pesti közönség ráveti magát valamelyikre, legott beleüt a civilizáció istennyila. Jaj az olyan helynek, ahol már öt-hat fiakker áll a kapu előtt. Fuss el onnan. Az már csak „volt”.
A „Diófa”, a „Márvány Mennyasszony”, a „Politischer Greizler” vagy a „Libanon” (azért hívták így, mert mindig volt libapecsenye az étlapon), mind el voltak már koptatva, mikor a „Fehér páva” előbukkant.
A megboldogult Balázs Sándor talált rá, kit második Dickensnek neveztek a maga idejében. Egy napon így szólt hozzánk:– Esküdjetek meg, hogy senkinek se szóltok, még az édesapátoknak se. Egy új kocsmát találtam. Micsoda rostélyosok, barátom! Megfoghatatlan az, miért jobbak a rostélyosok a Duna másik partján? Ki fejti azt nekem meg? (Mindig az ilyen epikuri problémákon törte a fejét.)
– Az onnan van – feleltem –, mert a túlsó parton öreg teheneket ölnek a mészárosok, és a rostélyos csak az öreg tehenek húsából jó.”
Zórád Ernő: „A Tabán zenéje sokszínű egyveleg volt. Innen terjedt el a sramli. Az 1896-os budapesti világkiállításon egy bécsi együttes mutatta be. Egycsapásra meghódította először a Tabánt, majd Óbudát is.

Jómagam szívesen hallgattam a prímhegedűt, s a „terces” összefonódó dallamvezetését, a harmonika nyersebb, végül a kétnyakú gitár mély tónusú ritmikus kíséretét.
Ennek a dombos-völgyes, kiszámíthatatlan tájéknak volt valami diszkrét bája. Kifejezetten nőnemű volt: kalandos, titkos, rejtélyes és kissé romlott… Nem azokra a sötét udvarok mélyére húzódó titkos házakra gondolok, ahová körülményesen oldalgott be a férfivendég, s ahonnan éjszaka női zenekar dévaj zenéje hallatszott. Mert szólott halk szerenád is a Tabán polgárhölgyeinek ablaka alatt! Az éjjelizene még bevett szokás ez idő tájt. Illendő ilyenkor gyertyát gyújtani, s meglengetni a nóta elismerésére. Szintúgy a keszkenő is meglibben, az a bizonyos: „fehér selyem, csipkés szélű drága kicsi kendő” – így szólt a dal…”
Szerb Antal: „Minden második ház nagyhírű, régi vendéglő volt muzsikával. Itt állt
a Mélypince, a Poldi bácsi ötszáz éves pinceboltozatával, ahol egykor török urak örömtanyát tartottak fenn közköltségen. Itt volt a fürjmadár a falon, Vahot Imre kezeírása mellett, és Krúdy Gyula mámoros, megszentelt emlékezete.
A Tabán télen, nyáron, nappal, éjszaka, mindig csodálatos volt, mindig szerelmek derengését görgette végig a lejtős utcákon, olyan szerelmeket, amelyek reggel szoktak az ember eszébe jutni az ágyban, amikor még sötét van.
Uram, itt volt az ifjúság.”

Amit Ön keres , az a következő

Tabán, egy eltünt városrész 1983-as kiadás

Üdvözlettel kassius

SZÉCHENYI ISTVÁN EMLÉKNAP

A Tabáni Helytörténeti Kiállítás keretében

2010 március 20-án és 21-én

SZÉCHENYI EMLÉKNAP

lesz a Bp I. Döbrentei utca 9. szám alatti Tabán Múzeum-ban

Bővebbet Bem6 honlapján ITT