1909-ben egy havas decemberi éjszakán- a Csend ucca 1 sz házban az Athenaum Nyomda kottaszedő nyomdászának családjába 10. gyermekként egy kislány született , akit Stefi névre kereszteltek a tabáni templomban...(Készült ez a blog anyám és nagyapám emlékére...)


2010. október 5., kedd

Fejér Miklós a Sipos vendéglőse


A Régi Sipos vendéglô a mai napig a régi Óbuda emlékképét idézi. Ez legfôképpen Fejér Miklósnak, az üzletvezetônek köszönhetô, noha a vendéglôt ma már nem egyedül, hanem a lányai segítségével měködteti. Óbuda díszpolgára nemrég ünnepelte 80. születésnapját.
Több évtized a vendéglátásbanmérhetetlenül nagy idô. Nem csoda, hogy a tulajdonos számos tapasztalatról, csodálatos emlékekrôl mesélt beszélgetésünk során.
Ha valaki az Ön nevét hallja ma Óbudán, akkor egybôl a Sipos vendéglô jut eszébe. Azt jóval kevesebben tudják, hogyan volt korábban. Meséljen egy kicsit az életpályájáról,hogyan jutott el idáig. Miként kezdte a vendéglátószakmát?
Fejér Miklós: A nagymamának az 1900-as évek elején aTompa utca és a Páva utca sarkán kocsmája volt. Mikorô kiöregedett, anyám egyik testvére vitte tovább az üzletet,akinek a Tabánban a Döbrenteni u 9. szám alatt’30-tól 48’-ig volt egy nagyon híres vendéglôje Háromcsôrě Kacsa néven, amit nem államosítottak. ’48 végén, a tulajdonos halála után a vendéglô megszěnt;majd Rákosi Mátyás központi könyvelésére kerültem –akkor már megkezdôdtek az államosítások, aztán az egyik rokonom ’55-ben gebines üzletet kapott, ott lettemújból vendéglátós. Abban az idôben, az ’50-es évek végén és a ’60-as, ’70-es évek elején a Dél-Pesti Vendéglátó-ipari Vállalatnál dolgoztam. A nagy kiugrásom az volt, hogy a Duna-parton működött a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem alatt a Matróz Csárda, ahol árultak csigát, békát, rákot, teknôsbékát és mindenféle olyan halat, ami a magyar folyókban és tavakbantalálható. Nagyon jól ismertem az Észak-Magyar Vendéglátó-ipari Vállalat igazgatóját, Sárai Józsefet, akia ’70-es években megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem átjönni Budára. Átkerültem a Fillér utcába a Kikelet nevě vendéglôbe, ott voltam 5 évig, onnan a’70-es évek végén Óbudára kerültem a Kenyeres utcai Hörpintô vendéglôbe. A ’80-as évek elején nagy rombolás volt Óbudán, amikor a régi épületeket lebontották, a Sipost is le akarták bontani. Az akkori vendéglátóigazgató és a tanácselnök gondoltak egy nagyot, hogy ezt a patinás nevet mégsem kellene az enyészet martalékává tenni. Azt mondták, hogy a Fô teret sétáló térré teszik, és a Lajos utcában lévô Sipos helyén egy 10 emeletes épület lett volna, de ezt nem hagyták. A bontás megszünt pénzhiány miatt, és így kerültem én a Fô térre. Csodálatos 12 évet töltöttem ott. Az ország és avilág színe-java megfordult a Siposban. Külföldi vendégeket is vendégül láthattunk: többek között JacquesChirac-ot és Helmut Kohl-t.
Vendéglátó-ipari nagyvállalattól átkerülni a magánszférába elég nagy különbséget jelenthetett. Mi volt a legjelentôsebb változás az Ön életében?
F. M.: Minden üzletet úgy kezeltem, mintha a sajátom lett volna, csak valaki felé el kellett számolni.Tisztességgel, becsületesen elszámoltam, mint egy jó férj a felesége felé. Én már a privatizációs korszak elôtt magántulajdont üzemeltettem.
Miért éppen Óbudát választotta élete, munkája helyszínéül?
F. M.: Nincs ebben olyan nagy titok, sorsszerěen történt minden. Ha valaki szereti a szakmáját, akkor mindenhol ugyanazzal a precizitással dolgozik. Csak az ismeretségen múlott; azon, hogy pont engem kerestek meg. Azon múlik minden. Én világ életemben nagy sportrajongó voltam, talán nincs is olyan sportág, ahol ne lennének
ismerôseim, barátaim. Mind jártak nálam, vitték a hírét a vendéglômnek maguktól. De megfordult nálunk a NATO fôtitkára, akinek külön kikötése volt, hogy nem kíváncsi hangzatos éttermekre. Egy kültelki kiskocsmára vágyott, elhozták hát hozzánk. És mondanom sem kell, nagyon jól érezte magát.
A vendéglô hétköznapi életében elôfordulnak nehézségek, ittmost elsôsorban a vendégekre gondolok. Volt emlékezetesen nehéz vendége?
F. M.: Az élet olyan, hogy nem süt mindennap a nap, és nem esik mindennap az esô. Vannak jó napok, rossz napok. Van, aki bejön, és lehet, hogy rossz napja van; ezt egy jó szakembernek kedvességgel, udvariassággal, figyelmességgel kell oldani, ezzel lehet minden vendég kedvében járni. Több mint három évtizede Óbudán dolgozom. Itt mindig úgy kell dolgozni, hogy bele is tudjálnézni az emberek szemébe. Nem lehet etikátlanul viselkedni senkivel szemben. Soha nem okozott problémát a vendégek kedvében járni, mindig ehhez tartottam magam.
Melyek azok a dolgok, amelyek még ennyi év után is motiválják?
F. M.: Ma már a lányaim dolgoznak javarészt – nagyon jól –, de amíg az ember tud mozogni, addig ha más nem is, de egy „jó estét”, egy „jó étvágyat” a vendégeink felé mindennap kijár tôlem. Szívesen beszélgetek, válaszolok
a kérdésekre és tanácsot adok, de már nem avatkozom bele a napi apró, lényeges dolgokba. Mára ez maradt az én fô feladatom.
Melyik ebben a kapcsolatrendszerben a fontosabb: inkább Önnek hiányzik még mindig a szakma, a vendéglátás, a törzsvendégek; vagy éppen fordítva: inkább a vendégek igénylik azt, hogy Ön itt legyen, kezet tudjanak fogni Önnel, és tudjanak pár jó szót váltani? Kétpólusú kapcsolatrólvan szó, mégis lehet, hogy az egyik oldal erôsebb a kettô közül.
F. M.: Nem hiányzik egyik sem, mert természetes dolognak veszem azt, hogy találkozzak az emberekkel. Akárhová megyek, mindenütt találkozom vendégekkel;és vannak olyanok, akikkel rég ismerkedtem meg, még vendégeim voltak, és ma már a barátaim. Viszont soha nem lépem át azt a határt, amit egy vendéglôsnek ismernie kell – mindig vendégként kell kezelni a barátot is.
Hihetetlen szakmai múlttal és nagyon szép életúttal rendelkezik. Amikor végigtekint rajta, talál-e olyat, amit mé mindenképpen megvalósítana?
F. M.: Ebben a szakmában nincs olyan, hogy muszáj. Csinálja valaki kedvtelésbôl, vagy csinálja valaki a szakmája szeretetébôl. Vagy egyszerěen észre sem veszi, csak teszi a dolgát nap mint nap. Kevesen mondhatják el 2007 végén, 2008 elején, hogy látták a Jávort udvarolni, a Tabánban a Horti Pistát kiszolgálni már önmagában is felemelô. De ugyanígy szeretem a hétköznapokat is,hiszen aki ide betér, ugyanúgy kell fogadni. Tisztelettel.
S. T.
Forrás:ÓBUDAI EST 2008 2.szám




2010. október 3., vasárnap

UNOKÁINK IS LÁTHASSÁK!

Tisztelt Olvasóm!

Ha fontos Önnek ez a város, Budapest és Ráday Mihály városvédő műsora, fővárosunk értékeinek megmentése, kérem tiltakozzon a műsor megszüntetése ellen..... !

JELENTKEZÉS ITT

Ráday Mihály
Talán még nem késő!
Felhívás a városvédő műsor megmentéséért!
Ráday Mihály „Unokáink sem fogják látni” című műsorát májusban láttuk utoljára az MTV adásában. Már az sem volt „az igazi”: a mindössze 25 percnyi műsort nézői szempontból egyre kedvezőtlenebb időpontban sugározták. Május óta szaporodtak a rossz érzéseink. Először idén maradt el a júniusi adás, s azután egyetlen hír sem szólt a ”nyári szünet” utáni folytatásról, arról hogy Ráday műsorának hol a helye az őszi új műsorrendben. Érdeklődésünkre az MTV Zrt. Közönségszolgálata arról tájékoztatott bennünket, hogy „sajnos egyelőre nem tudjuk megmondani, pontosan mikor folytatódik Ráday Mihály városvédő sorozata”. E válasz fölkeltette bennünk a gyanút, hogy az „Unokáink..” egyáltalán nem is lesz látható a jövőben. Most, szeptemberben hiába keresi bárki is a műsort a programban. Ezt felháborítónak tartjuk.

Ráday Mihály több mint harminc éve küzd a magyar nemzeti kulturális örökség kincseinek megmaradásáért. Kesztyűt dobott a közönynek, a tudatlanságnak, az olykor politikai indíttatású rombolásnak. Amit az „Unokáink…”-ban művelt, szemléletváltás, ismeretterjesztés is volt, pedagógia is. Megtanította a nézőt az épített környezet kincseinek felismerésére, de arra is, hogy e kincsek megőrzése végett cselekedni kell, s hogy mit kell cselekedni. A műsor és az alkotó neve régóta összeforrt a magyar örökségvédelem ügyével. Tények tucatjával bizonyítható, hogy e műsor lett a menedéke és a mentőöve számos, pusztulásra ítélt építészeti emléknek. Ráday – a műsor segítségével – segítette számtalan civilszervezet munkáját, műemlékvédelemre buzdított fiatalokat, s hírt adott a munkájukról rendszeresen. A műsor és készítője iránti bizalom alapja a hitelesség, s az is, hogy már a pártállamban, s a rendszerváltás óta is pártpolitikától, a napi politikától távolságot tartva ösztönzött épített örökségünk tevékeny megóvásáért minden korosztályt.
Az „Unokáink sem fogják látni” és Ráday személyes népszerűsége befogta az egész Kárpát-medencét, sőt túlzás nélkül, kontinensünket is. Európa ítészei kiderítették, hogy ilyen jellegű, hatásában is meggyőző tévés sorozatot egyedül hazánkban készítenek. Ráday 1998 óta – számtalan hazai elismerésen túl - az Europa Nostra, a legnagyobb európai civil műemlékvédő szervezet legnagyobb elismerésének, becsületrendjének a birtokosa.
A hazai város- és faluvédők, a magyar kultúra szereplői, szerelmesei nevében nyomatékosan szeretnénk felhívni az MTV Zrt. illetékeseinek figyelmét Ráday Mihály „városvédő” műsorának hazai és európai értékeire, jelentőségére a magyar közéletben és az örökségvédelemben. Létfontosságúnak gondoljuk, hogy a Kossuth-díjas művészettörténész-operatőr-rendező tovább folytathassa műsorát. Ez hazai kulturális életünk, de a határainkon túl élő magyarság, s egész Európa kulturális közéletének érdeke is.
2010. szeptember 10.
Aláírók:
Aláírás
Winkler Gábor
Ybl Miklós-díjas építész, egyetemi tanár, az Europa Nostra Tanács (Hága) tagja, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, 9028 Győr, Páva utca 38/F

2010. szeptember 30., csütörtök

NEKROLÓG KRÚDY GYULÁRÓL 1933 MÁJUS 21



Óbudán, az Áhítat-utcában, amelyet hivatalosan Templom-utcának neveznek, kispolgári házban, mint igen szépen mondani szokták: örökre lehunyta a két szemét a betű s az álmodozás óriása, Krúdy Gyula.
Azt is szokták így halálesetkor mondani, hogy mint a villám, úgy futott szét az örök elalvás híre.
Ide hozzánk, a szabolcsi dombok, erdők, mezők a széllel és fellegekkel küldték fel a hírt. Sűrű esőt könnyező fellegekkel, amelyek őszkedéllyel varrják magukatgyászköntösként a koramájusi égre.
Itt az alkalom: magyar rög, magyar szó, szabolcsi csillagok, csodatarka nyírfák gyászoljatok, meghalt Krúdy Gyula. Meghalt a ti hatalmas tükrötök, darabokra tört. Boldog szerencsénk még, hogy itt maradt a fénye...
Úgy halt meg, ahogy élt. El sem köszönt senkitől. Életében sem szeretett köszöngetni, sem felfelé, sem lefelé. Már hát úgy előre, senkinek. Süvegelték őt igen-igen sokan, egész töredelmesen fájó életén keresztül. Most is a halál köszönt neki, anélkül, hogy fogadhatta volna, hiszen aludt. Mesélik, beszédes, szép szeme nyitva meredt a mennyezet felé, mintha holtában is régi pandúrokat kutatna a fantáziamennyezeten, Ma már a föld alól néz fel, ezüstpénz nincs a szemhéján, Krúdy-szemet örökre lecsukni úgysem lehetne sohasem.
Volt idő, amikor az ország szívét és érzéseit szinte egyedül irányította műveivel, amelyek közül a legszebbek az Új Idők hasábjain jelentek meg.
Hihetetlenül sokat dolgozott. A vidéki magyar kúriák, gyönyörű szabású pandúrok, betyárok, az orgonás, verklis Tabán, a macskaköves utcák költője volt. És ha kikötött a könyöklős, csendes kocsmák asztalánál, akik hallgatták baritonzenéjű hangját, kétszeresen ittak: a bor s a szó mámorát itták.
55 évet élt mindössze.
Sírja fölé nyírfákat kellene ültetni. A nyírfa magasra szökken, dús színezésű a kérge, a lombja s idősödésekor megszegényedik és meghajlik derékba. Pontosan olyan az élete, amilyen a halott költő, Krúdy Gyula élete volt.
(Új Idők, 1933/21. /május 21./ 645. p.)

ADY ENDRE:HÁBOROG A SÍR


HÁBOROG A SÍR

Háborog az ezeréves sír,
Hunnia, ez a sóhaj-bánya,
Háborog és bús halottjait
Kihányja.

Millió fehér csont meséli,
Mit tettek a párducos ősök,
Hogy itt mennyi kín, bú, mennyi vér
Esőzött.

Ebben a szomorú országban
Minden tisztes gondolat: átok
S hulljon véresen, bűnös urak,
Reátok.

Vakuljatok meg, ne lássátok
A bosszút és a temetőket,
A Dávid szent parittyáival
Jövőket.

Szolgasereget, udvarnépet,
Gyüjtsetek koncra, úri hitben.
Kit ámíttok, az sincs veletek:
Az Isten.

Az Isten, akihez szegődtök
S a levegő: bosszúra válhat.
Sorsotok: epe, vad gyűlölet,
Utálat.

Óra ütött, betelt a mérték,
Most kezdjük az új ezer évet:
Grófok, latrok, már tátong a sír
Felétek.

Népszava, 1907 július 7

ÚJRA FELAVATTÁK DÉRYNÉ SZOBRÁT

Újra felavatták a nagy reformkori színésznő, Déryné Széppataky Róza szobrát az I. kerületi Horváth-kertben, a magyar dráma napján; az alkotást Nagy Gábor Tamás, a Várnegyed polgármestere leplezte le.



A polgármester az egészalakos fehér márvány szobor leleplezése előtt elmondta: a már lebontott Budai Színkör mellett először 1935-ben avatták fel Ligeti Miklós Déryné-szobrát, ez az alkotás azonban Budapest ostroma idején megsemmisült. "Az elveszett értékeket azonban újra kell alkotni" - indokolta a polgármester, miért döntöttek egy új emlékmű megrendelése helyett a régi szobor újrafaragtatása mellett. Ligeti Miklós munkáját egy fiatal gyergyószentmiklósi szobrász, Polgár Botond készítette el újra.
A magyar dráma napján a hazai kulturális élet Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezik, ugyanakkor ez a nap idén Déryné első színpadra lépésének 200. évfordulója is - jegyezte meg Nagy Gábor Tamás. A polgármester kiemelte, hogy Ligeti Miklós egy műben két körülrajongott színházi csillag emlékművét is megalkotta: az egyik legnevesebb impresszionista szobrászként számon tartott alkotó ugyanis a harmincas évek vezető színésznőjéről, Bajor Giziről mintázta a szobor arcát, mert Bajor akkora sikerrel alakította Déryné szerepét. Emlékeztetett arra, hogy a kerület az utóbbi tíz évben tíz új szobrot rendelt meg, néhány hete például Marton László Fadrusz-büsztjét avatták fel a Naphegy utcában.
Nagy Gábor Tamás elmondta: Déryné szobrának átadása egy nagyobb projekt része, amelynek során megújul az emlékmű környéke: kávézó, újságos, akadálymentesített nyilvános illemhely és fedett buszmegálló épül 2011 márciusáig. A beruházás összege mintegy 80-100 millió forint - közölte a polgármester.
Forrás:MÚLT-KOR TÖRTÁNELMI PORTÁL

151 ÉVE SZÜLETETT BENEDEK ELEK

1859 szeptember 30-án született Benedek Elek, a nagy mesemondó



Benedek Elek országgyűlési képviselőként az ifjúsági irodalommal, népköltészettel, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott. Az ifjúság számára meseátdolgozásokat, verseket írt. Meseíróként a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője.
Bölcsésztanulmányait Székelyudvarhelyen, majd Budapesten végezte. Diákkorában néprajzi gyűjtőútra ment Sebesi Jóbbal. Újságíró lett, a Budapesti Hirlap és más lapok munkatársaként.
1887-től 1892-ig országgyűlési képviselő volt, egy ideig Szabadelvű párti, majd a Nemzeti Párthoz csatlakozott. Képviselőházi beszédeiben az ifjúsági irodalommal, a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott.
Napilapokat és folyóiratokat szerkesztett: Magyarság (1901–02); Magyar Világ (1902–03); Magyar Kritika (1897–99); Nemzeti Iskola (1890–1905); Néptanítók Lapja (1907–09).
1889-ben Pósa Lajossal együtt megindította az első irodalmi értékű, hazafias szellemű gyermeklapot, Az Én Újságom-at, Sebők Zsigmonddal együtt szerkesztője volt a Jó Pajtás gyermeklapnak. Ifjúsági könyvsorozatot szerkesztett: Kís Könyvtár, amelynek folytatása B. E. kis könyvtára címmel jelent meg. 1900-ban a Kisfaludy Társaságnak is tagjává vált.
Az ifjúság számára készült mese-átdolgozásai (Ezüst Mesekönyv; Arany Mesekönyv) főként az (Ezeregyéjszaka és a Grimm mesék) átiratai: tucatnyi új kiadásaival, újabb átdolgozásaival évtizedeken át a legfőbb és legjobb magyar mesekönyvek voltak. Verseket, színdarabokat, leányregényeket, történelmi és irodalomtörténeti műveket is írt.



1921-ben hazatért a trianoni békediktátum által Romániához csatolt Kisbaconba, ott élt haláláig, ahol a Cimbora című ifjúsági lapot szerkesztette.
Mint meseíró, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője. Ifjúsági írásaival, szerkesztői működésével az élen járó pedagógusok között foglal helyet.

DÉRINÉ SZÉPPATAKI RÓZA 1794-1862





Schenbach Rozália néven született Jászberényben, apja, Schenbach József, patikus volt. Első énektanára édesanyja volt. Emlékezéseiben azt írta, hogy ha gyermekként nem erőltetik rá a magasabb hangokra, akkor ő alt hangú énekes maradt volna. Szülei Pestre küldték, hogy németül tanuljon, itt került kapcsolatba a színészettel. 1810-ben szerződött a második magyar színtársulathoz, amely akkoriban a Hacker-féle táncteremben, az ún. Hackerszálában volt. Itt színjátszást és éneket is tanult és ekkor magyarosította a nevét Széppatakira, Benke József színigazgató javaslatára. Katona József, aki akkoriban a színház dramaturgja volt, feleségül kérte, de ő pályatársát, Déry Istvánt választotta. A házasság nem tartott sokáig, hamar elváltak. Katona József erre a reménytelen szerelemre emlékezve írta később A rózsa, avagy a tapasztalatlan légy a pókok között című vígjátékát.
1812-ben a német színészek elhagyták az elavult, 1774-ben színházzá alakított Rondellát, hogy új, 3000 személyes színházba költözzenek, az épületet a magyar színészek vették birtokba. 1814-ben azonban a Pest város Szépítő Bizottsága a színház lebontása mellett döntött, így 1815-re a színészek otthontalanná váltak és szétszéledtek.




A Magyar Theátrum társulatának névsora 1813-ban

Déryné a társulat feloszlása után Egerben és Miskolcon játszott, de eljutott Pozsonyba és Komáromba is. 1821-benSzékesfehérvárra szerződött, de nagy sikert aratott a pesti német színházban való vendégszereplése. 1823-ban kerültKolozsvárra, ahol sokat tett az operaelőadások elindításáért és népszerűsítéséért. Ő játszotta például Mozart Don Juancímű operájában Donna Anna szerepét. Egy következő pesti vendégszereplésen szerződést ajánlottak neki a pesti német társulathoz, de ő elutasította.
1828 és 1837 között Kassán élt, ez a korszak volt művészetének és népszerűségének csúcsa. (Kassán előzőleg már 1816-ban fellépett, ekkor adtak elő először magyar nyelvű színdarabot a városban.) 1837-ben a pesti Nemzeti Színházhoz szerződött, de a kritika játékát elavultnak bélyegezte, ezért elhagyta a várost, Kassán, Kolozsvárott,Debrecenben és kisebb vidéki városokban játszott. Népszerűsége folyamatosan csökkent, ezért visszatért Pestre, ahol kisebb szerepeket kapott a Nemzeti Színházban.
Déryné 1852-ben visszavonult a színpadtól, kibékült férjével, aki akkor Diósgyőrben volt gazdatiszt és annak 1862-es haláláig együtt éltek. Ezután Miskolcra ment, nővéréhez.
Még egyszer, utoljára 1868-ban színpadra lépett, Egressy Ákos jutalomjátékán. Halála előtt megírta emlékezéseit, amely a magyar színháztörténet fontos kordokumentuma.1872. szeptember 29-én halt meg, sírja a miskolci Szent Anna-templom temetőjében van nővéréével együtt (Kilényi Dávidné Széppataki Johanna, 1789–1878). Egykori lakóháza a diósgyőri vár mellett ma múzeum.

2010. szeptember 28., kedd

Szent István napi tüzijáték a Gellérthegyen 1932-ben

Egy évvel a Tabán lebontása előtt....

RÁCZ VALI





Rácz Vali közkedvelt magyar színész- és énekesnő, aki a 30-as évek végén és a 40-es évek elején élte fénykorát előadóművészként. Amellett, hogy rendszeres fellépője volt a zenés kluboknak, lemeze jelent meg, s emellett 20 filmben is szerepet kapott. Elbűvölő kinézete és szexepile hozzásegítette, hogy a "magyar Marlene Dietrichként" emlegessék.
1911. december 25-én született a dél-dunántúli Gölle községben mélyen katolikus szülők egyetlen gyermekeként. Apja a falu iskolájának kántortanítója volt. Miután befejezte tanulmányait Kaposvár katolikus gimnáziumában Budapestre költözött, s a Liszt Ferenc Zeneakadémián tanult. Nem sokkal az érettségi után - a mezzoszoprán hangjának köszönhetően - kisebb filmszerepeket kapott énekesként, nem sokkal azután pedig a kor népszerű dalszerzői írtak számára hatalmas slágereket.
A II. világháború idején ő volt a Keleti Fronton harcoló magyar csapatok kedvence. 1944. áprilisában, amikor a náci csapatok megszállták Magyarországot, s megkezdték az ország zsidó lakosságának kitelepítését, Vali érintetté vált: zsidó barátait rejtegette elegáns villájában Budapesten. Ez év áprilisa és novembere között öt zsidó élt ott titokban, ameddig véletlenül az egyik menekült férje le nem buktatta. A magyar titkosrendőrség letartóztatta, és fogvatartották a székhelyükön, a hírhedt Hotel Majestic-ben, ahol a foglyokat kihallgatták és gyakran meg is kínozták, mielőtt elszállították őket a munkatáborokba vagy nyilvánosan kivégezték.
Segítői közbejárására megmenekült a kivégzéstől, s végül elengedték. A zsidók, akiket bújtatott sikeresen megúszták az elfogatást, és mindannyian túlélték a háborút, némelyikük később Izraelbe emigrált. 1991-ben, majdnem fél évszázaddal a történtek után a jeruzsálemi Yad Vashemben a Holokauszt Mártírjaira és Hőseire Emlékezés Hatósága az "Igazságos a Nemzetek Között" címet adományozta neki.
1946-ban Rácz Vali összeházasodott az író és újságíró Halász Péterrel. Fiuk, Valér 1950-ben született, majd két évvel később megszületett lányuk, Mónika (aki később Monica Porterként vált ismert újságíróvá Londonban). A család az 56-os forradalmat követően az Egyesült Államokba menekült. 1970-ben visszaköltöztek Európába, majd '75-ben Rácz Vali és férje Münchenben telepedett le fiukkal együtt. Férje ekkor a Szabad Európa Rádiónak dolgozott. Rácz Vali itt halt meg 1997. február 12-én.
Monica Porter könyve édesanyja háborús hőstettéről "Deadly Carousel: A Singer's Story of the Second World War" címmel 1990-ben került először publikálásra, mely egy szélesebb, Magyarországon kívüli közönség figyelmét hívta fel Rácz Vali életére és karrierére.
2010 nyarán megjelent Agnes Grunwald-Spier könyve "The Other Schindlers: Why Some People Chose to Save Jews in the Holocaust" címmel, melyben négy oldalon keresztül Rácz Valiról is megemlékezik az írónő.[2]






Lili Marlen..................

Néhány dala ITT meghallgatható.

KAPITÁNY ANNI

A mély hangú énekesnő a két világháború között és 1945 után is itthon és a nagyvilágban egyaránt sikereket aratott.Számos dalát még a 60-as években is műsorukra tűzték a táncdalénekesek.
1976-ban halt meg New Yorkban...




Bocsásd meg nékem azt.................


Kapitány Anniról bővebbet ITT ( anol további 14 dala is meghallgatható)

2010. szeptember 27., hétfő

KALMÁR PÁL (1900-1988)


Édesapja Jász-Nagykun-Szolnok megyében járásbíró, édesanyja a történelmi Czebe család leszármazottja. Iskoláit a Felvidéken, Podolinban és Debrecenben végezte, mivel a katonai pályát ambicionálta Nagyváradon a Magyar Királyi Honvéd Hadapródiskolában is tanult.


19 éves korában jelentkezett a Vígszínház fiatal énekeseket kereső felhívására. Stefanidesz Károly kolozsvári színigazgató javaslatára énekelni tanult. Tanárai Anthes György, Hilgermann Laura és Makai Mihály voltak. 1923 és 1925 között a Színészképző iskola hallgatója. Az Operettszínház segédszínésznek, később a kaposvári és pécsi társulat bonvivánnak szerződtette.
A harmincas évek elejétől fellépett a Rákóczi és Síp utca sarkán álló Ostende -1100 vendéget fogadni tudó- kávéházban. Itt fedezte fel az Columbia Gramafon Társaság képviselője és 1932-től szerződtették. Ekkor indult nemzetközi karierje. Rendszeresen vendégszerepelt Londonban[1], Párizsban, Berlinben és Bukarestben is. A kor legnagyobb slágereit lemezre énekelte, gyakran szerepelt a rádióban is.

Az egyetlen film, amelyben hangját hallhatjuk, az 1935-ben készült "Szent Péter esernyője" c. film, melyben Básthy Lajos énekhangjaként két dalt is énekel.1936-tól a német ODEON cég jelentette meg lemezeit. A lemezfelvételek idejére a háború alatt a harctérről is szabadságolták.

A háború után kényszerű okokból -Weygand Tiborhoz hasonlóan- pályafutása megszakadt. A Budapesti Szerelőipari Vállalatnál helyezkedett el mint hegesztő és köszörűs. Munkájáért még sztahanovista kitüntetést is kapott.
1954-től énekelhetett ismét. Állandó fellépőhelye a krisztinavárosi Márványmenyasszony étterem lett. Lemezfelvételt már nem készítettek vele, a rádióban tartósan "indexre" került. 1968-ban egy operáció miatt elveszítette hangját, többé már nem énekelhetett. A Tangókirályként is aposztrofált énekessel mintegy kétezer lemezfelvétel készült.

lEGISMERTEBB SLÁGEREI:

Szomorú vasárnap. (Seress Rezső-Jávor László)[3]
Szeressük egymást gyerekek. (Seress Rezső)
Ha minden véget ér. (Seress Rezső)
Az egyiknek sikerül, a másiknak nem. (Zerkovitz Béla)
Már megettem a kenyerem javát. (Dr. Sándor Jenő-Kellér Dezső)
Drágám, néha téved az ember. (Buday Dénes-Vadnai László)
Az nem lehet. (Kola József-Szenes Andor)
Emlékszik még kislány? (Zách István-Cz. Nemes Gyula)
Az ember egy léha, könnyelmű senki. (Erdélyi Mihály)
Szívbajok ellen, kisasszony, szedjen tangót! (Rozsnyai Sándor-Harmath Imre)
Balalajka sír az éjben. (Fényes Szabolcs-Mihály István)
Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország. (Vincze Zsigmond-Kulinyi Ernő)
Maga az első bűnös asszony. (László Imre-Seress Rezső)


Aki a dalszövegekre kíváncsi ITT megtalálja



Az ember egy léha ,könnyelmű senki.....

Még fáj a szívünk...



Ez az utolsó pohár.....


Dalai ma is népszerűek. Mi sem bizonyítja ezt jobban hogy több dalát Hofi is bevette repertoárjába.Íme egy közülük:




Kalmár Pál további slágerei ITT

Forrás: Wikipédia

2010. szeptember 22., szerda

HÁT NEM GYÖNYÖRŰ................?????????????



Aukcióra bocsájtott felvétel a Holdvilág utcáról ( 1930 körül készülhetett)



A látvány szinte ugyanabból a nézőpontból ihlette meg a művészt is:

Bánsági András linómetszete: Tabán

2010. szeptember 19., vasárnap

VAN LONDON,VAN NÁPOLY(GÓZON GYULA FÜTYÜL ÉS ÉNEKEL)

1931 szeptember 25-én mutatták be az első magyar hangos játékfilmet Jávor Pál és Gózon Gyula főszereplésével-A kék bálvány-t-.
A film banális cselekménye a magyar közönség körében nem aratott különösebb sikert-de egy betétdala a Gózon Gyula énekével és füttyművészetével máig népszerű.

Angyal László szerzeménye: Van London, van Nápoly, van Konstantinápoly.....



Egy egyperces "meseautós" betétdal után hangzik fel a filmdal.....

A TABÁNI SZERB KERESZT

Seress Rezső:Csak átutazók vagyunk itt a Földön

Eltörött a hegedűm: DANKÓ PISTA LEGENDÁJA

Eltörött a hegedűm, nem akar szólani,
Rózsi, Rózsi mi bajod? Mért nem akarsz szólni.
A hegedűm majd megreparálom...
Szólalj meg hát, rubintos virágom.

Hozok mosdóvizet is gyöngypatak vizéből,
Ellopom a színét is rózsa levelétől.
/:Te leszel a legszebb a világon,
Szólalj meg hát, rubintos virágom.:/



Szeged - Szegénység, tüdőbaj, lányszöktetés, írók-költők barátsága, félezer szerzemény, dicsőség, korai halál – az életút mérföldkövei. Dankó Pista muzsikáját a cári udvar is megtapsolta
Muzsikus cigány apjától csak tüdőbaját és hegedűjét örökölte Dankó Pista. A hegedűt sihederkorában zálogba csapta egy korcsmában, a betegség viszont elkísérte rövidre szabott életében. Élettörténete igazi romantikus regény, mintha csak kedvenc írója, Jókai Mór vetette volna papírra.
zületett ott, ahol szív nem teremSzületésének helyéről maga is rejtélyesen nyilatkozik önéletrajzában, amelynek megírására Gárdonyi Géza kérte. Így fogalmaz: „Születésemre vonatkozólag legjobb lenne, ha a helyet nem említenéd, hanem így írnád: Született ott, ahol szív nem terem. Mindenki tudni fogja, hogy hol születtem."
Egyes források szerint ifjabb Dankó István szülőháza a szegedi Fölsőváros cigányfertályán, a Hangász utcában (a mai Bihari utca 13. számú ház helyén) állt. Mások Szeged-Fölsőtanyát (ma: Szatymaz) említik. Keresztlevelében az 1858. június 14-i dátum szerepel. Első gyermekként született, s kilenc esztendős volt, amikor apja meghalt. A kisfiú mellett még három húga, Irén, Etel és Róza maradt félárván.
A „malacbanda" „kutyúprímása"Apja halála ut
án Pista nem járhatott tovább iskolába: csak három elemit, egy református, meg egy lutheránus iskolát végzett. Nem maradt azonban műveletlen „vadzseni". Falta a könyveket: előbb diáktársaitól kért kölcsön olvasnivalót, aztán amikor jutott rávaló, egész könyvtárat gyűjtött. Dumas, Victor Hugo, Jókai műveit különösen szerette.

Hegedülni az országos hírű Erdélyi Náci tanította – két hónapig. A legnagyobb gyereknek korán munka után kellett néznie, vályogvetéssel kereste a krajcárokat. Nem tartozhatott hát a hangszervirtuózok közé, de ha játszott, a kortársak szerint szívéből szólt a muzsika.
Alig tizenöt évesen mint „kutyúprímás" hasonszőrű zenésztársaiból „
malacbandát" verbuvált. Velük járta a környékbeli tanyavilágot, ahol akkoriban nagyon keresték az olcsó muzsikusokat, akik kevéske pénzért, harapnivalóért, kis hordócska borért húzták a talpalávalót.
Tömörkény írja, hogy a mulatság gyakran duhajkodásba csapott át. A cigánybandát fölzavarták az eperfára, ott kellett játszaniuk – vagy a prímást vödörben eresztették le a kútba, „s onnan húzta föl a szomorkodóknak a hallgatót…"
Háromszoros lányszöktetésDankó bandája muzsikált Joó Ferenc arcképfestő tanyájában is. A 17 éves, kékszemű cigánylegény itt szeretett bele a gazda 13 esztendős Ilonka leányába, akinek persze nem ilyen jöttment vőlegényt szántak. Három esztendei vágyódás után hiába kérte meg a lány kezét Pista nevében Daróczy Pál pusztai kapitány (a betyárvilág híres csendbiztosa), a leendő após mindkettejüket kizavarta a birtokról. Ilonka azonban a kapuban egy szál rózsát adott Pista kezébe.
(A szerelem virágának emléke egész életében végigkísérte Dankó dalköltészetét: a rózsa több mint félszáz nótája címében vagy szövegében szerepel.)
A kitartó kérő kétszer sikertelenül szöktette meg a lányt, harmadjára azonban a kisteleki templom oltára előtt szentesítették szerelmüket.
A herceg gyűrűje

A vendéglők, kocsmák és tanyák közkedvelt muzsikusa saját szerzeményeivel lopta be magát a szívekbe (Egy cica, két cica…, Eltörött a hegedűm, Most van a nap lemenőbe…). Népszínművekhez írt betétdalokat, s közel félezer nótát költött. Zenéjéhez Pósa Lajos, Gárdonyi Géza, Békefi Antal, Tömörkény István írt szöveget
Daltársulatot szervezett, bejárták az Alföld,
s a Felvidék nagyobb városait.


Még Moszkvába és Szentpétervárra is eljutottak. Egy anekdota szerint a cári udvarban adott koncertnek akkora sikere volt, hogy az előadás végén Miklós herceg odament Dankóhoz, s elismerésként legszebb brilliánsgyűrűjét a muzsikus ujjára húzta. Ezt látva, a többi vendég sem akart elmaradni a nagylelkűségben: sorra gratuláltak, s mindegyik ujjára ráhúztak egy-egy gyűrűt. Amikor mindkét keze megtelt, a nagybőgős fölsóhajtott: „Drága jó Istenem! Miért adtál nekünk csak tíz ujjat…?!"

Együtt a királynéval
Ő az egyetlen a népies műzenében, akinek alakját írók, költők sora örökítette meg. Már életében irodalmi személyiséggé nőtt: Ady, Juhász Gyula versben szólt hozzá, Móra, Tömörkény, Rákosi Viktor írásainak szereplőjévé avatta, Gárdonyi József (az Egri csillagok szerzőjének fia) regényes életrajzát írta meg. Életéről Jávor Pál főszereplésével készült el 1940-ben a kétszázadik magyar hangosfilm.
Betegségének elhatalmasodása idején a „Pósa-asztal" társasága gyűjtést indított, s az egész ország adakozott gyógyíttatására. Egy télen át San Remóban kúrálták (onnan is lankadatlanul küldözgette haza új szerzeményeit) – a végzetes kór azonban legyőzte. A dalköltő 1903. március 29-én, sógora budai lakásában meghalt.
Pesten Herczeg Ferenc is búcsúztatta, s ötszáz cigány húrján sírt a nóta: „Eltörött a hegedűm…" Szegeden a múzeum előtt ravatalozták föl, Pósa és Tömörkény köszönt el tőle. A Belvárosi temetőben díszsírhelyet kapott. Pósa Lajos vitte végig a szoborállítás tervét is. Margó Ede szobrászművész csak a márvány árát fogadta el, honoráriumot nem. A műalkotást, helyenként méltatlan viták után, Erzsébet királyné szobra közelében állították föl, 1912. október 20-án. Az életében legendássá lett prímás azóta is itt, a Stefánián pengeti hegedűje nyakán szívet-lelket melengető dalait. A nótakirály kultuszát a szegedi Dankó Pista Emlékéért Alapítvány ápolja.

Szilánkok Dankó Pistáról

1./Juhász Gyula
DANKÓ PISTÁNAK
Magyar Héten a magyar cigánynak
Hadd hódoljon a magyar dalos,
Hadd maradjon emléked szívünkben
Könnyharmatos, virágillatos.
Húzd rá, cigány, te örök, te áldott
Virulj mindig, dicső nótafa,
Halhatatlan híred ragyogását
Be ne földelje feledés hava !
Zengj nekünk a vásárhelyi térről,
Dorozsmai malomról dalolj,
A szegedi boszorkányvarázslat
Szálljon reánk a vonód alól !
Magyar bánat és magyar reménység
Muzsikádban ölelkezzenek,
Magyar múltból a magyar jövőbe
Így marsoljon új dalos sereg !
Diadalmas nótáid szavára
Némuljon az idegen silány,
Húzd szívébe az egész világnak
Igazunkat, szent magyar cigány !
2./ Dankó Pista levele Pósa Lajosnak San Remó-ból
1899. február 15.
Szállok az urakhoz, kedves Pósa - asztal !Régen tudom már, hogy tele vagy m a l a sz t a l.Nem is kérek tőled szalonnát, kenyeret,Küldd inkább azonnal vasúti jegyemet.Akaratod megvolt: de országod nem jő ?Így hát majd én megyek üsse meg a mennykő ...!Ezt a csúf országot, - hej megenném nyersenHogyha nem készülne az a m a j d hangverseny.De hát már csak egyszer tán nyélbe lesz ütve,Vagy a lepény úgy jó, ha jó ki van sütve ?Jól van hát, bevárom, megbocsátok érte,Pedig már a Stigler a koszt árát kérte.Üdvözlégy Sipulusz minden zsebem Mohács !Kisegíthetne most a jó "Kazán Kovács".Jaj, mért hoztam elő, mért is emlegetem,Még biz felolvassa a hangversenyemen !Pedig, ha felolvassa, szórjon más virágot;Mert az már bejárta százszor a világot.Olvassa fel inkább a K i n g y e s i tárczát,Arra majd kiveszi mindenki a tárczát.S megváltja azonnal a belépő jegyet,Leesik a székről, annyit kacag, nevet.Édes kedves Kamó ! jó, komoly ügyészem,Komoly ügy ez komám, elfogyott a pénzem.Pénz nélkül pediglen megesik immáron,Egy fogatos helyett jáhatok szamáron.Mondd meg hát, Pósának, ne várja Szilvesztert,Interperlálja meg Vlasitst, a minisztert.Addig is üdvözlöm nyugdíjas KassaitKüldjön egy szép sunkát, ámde Kassait.Pakoljon be hozzá egy pár százas bankótHadd járom meg vele rögvest Monte - Karlót.Vágyva vágyom haza csupán csak egy ver le,Hogy a kormányelnök most épp nem Wekerle;Az beszúrta volna az ex lex t ö r v é ny b e,Hogy, aki be akar esni az örvénybe,Az csak vacsoráljon a Foltinnál két nap,- 2 -
Akkor oszt jön érte három kántor, két pap.Mert bizony Nagy Vincze azért kapott halált,Hogy mielőtt meghalt, a Foltinnál vacsorált.Node, azt hiszem, már elég lesz a jóbul,Adtam már eleget paprikából-sóbul.Fesztyt, Fenyő Sándort egyenkint tisztelem,Tyűh a Fárahóját, majd el is felejtem.Irgundum csoráre, kedves pajtás Gerzsony !Megvan-e még lelkem az a kedves p e r sz o ny ?Akit szép Aladár a nyakadra tukmált;Te fizettél, lelkem, Aladár meg ott hált !Azt írod, hogy köd van, ne menjek még haza,Hogy-e kívánság a Pósa-asztal szava.Megmondjam-e pajtás, ködben mért sántikálsz,Hogy ne lássa senki, ha nótát fábrikálsz.Azért a leveled engem el nem riaszt,A jövő héten már haza megyek bibaszt !
Dankó Pista ( Kéziratban, Dankó Pista hagyatékából. )
3./Legismertebb művei:
Mintegy 400 önálló népies műdalt írt:
  • Eltörött a hegedűm
  • Egy cica, két cica
  • Most van a nap lemenőbe
  • Baka levél
  • Béla cigány
  • Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány
  • Szőke kislány, csitt, csitt csitt
  • Vásárhelyi sétatéren Béla cigány muzsikál
  • Egy csillag se ragyog fenn az égen
  • Nem átkozom ibolyakék szemedet
  • Szegedében szokása a leánynak
  • Ne gyónj nekem, minek gyónnál
  • Hallod rózsám, Katika
  • Nem vagy legény, Berci
  • Nincs szebb lány a magyar lánynál
  • Nincsen a császárnak olyan katonája
  • Nem jó, nem jó minden este a kapuba kiállni
  • Elmegyek a tengerszélre
  • Búsan szól a kecskeméti öreg templom nagyharangja
  • Csitt, babám!
  • Az a szép

Népszínművek zenéje

  • A zsöllérlegény (Szeged, 1887)
  • Szegény Laci (Szeged, 1888)
  • A leányasszony (1889)
  • Cigányszerelem (1898)
  • A halász szeretője (Budapest, 1899)






FORRÁS:Délmagyar.hu-
Százötven éve született Dankó Pista - NYILAS PÉTER
2008.06.14

2010. szeptember 18., szombat

OTT FOGSZ MAJD SÍRNI.....TÖRŐCSÍK MARI ÉNEKEL

TABNI RECEPTEK:KAKASPECSENYE



Tabáni kakaspecsenye
Előkészítjük a kakast a sütéshez. Belülről bedörzsöljük sóval, majoránnával, és a belsejébe helyezzük a zeller zöldjét meg egy fej tisztított vöröshagymát. Nem túl forró sütőben úgy sütjük meg, hogy először forró zsírral leöntjük. A sütés későbbi szakaszában fehérborral és csontlevessel locsolgatjuk mindaddig, amíg meg nem puhult, és nem kapott cseresznyepiros pörzsréteget.
Amíg a kakas sül, elkészítjük a ragut. Serpenyőben zsírt
olvasztunk, és az apróra vágott hagymát kevés cukorral
megpirítjuk benne. A gombát kockára vágjuk, és a hagymás zsíron megpároljuk. Hozzáadjuk a kockára vágott májat, megsózzuk, őrölt borssal, csomborral és majoránnával fűszerezzük. Lisztszórással megkötjük, fehérborral (lehetőleg tokajival) felengedjük. Beletesszük a kockára vágott őszibarackot, és készre pároljuk a ragut. Akkor jó, ha az íze kellemesen fűszeres, picit édeskés.
Tálalás előtt a megsült kakast feldaraboljuk, és egy nagy tűzálló tál közepébe teszszük. Körbeöntjük a raguval, majd a tál szélén körbenyomjuk az elkészített burgonyapéppel. Így helyezzük a forró sütőbe, és addig tartjuk benne, míg a burgonya mintái kellemes piros színt nem kapnak. A sütőből kivéve forrón tehetjük az asztal közepére.
Burgonyapép
Köretnek tojásos burgonyapépet készítünk. A megfőtt,
áttört burgonyát elkeverjük a vajjal meg a nyers tojássárgájákkal. Sóval és reszelt szerecsendióval ízesítjük, majd habosra keverjük. A kész burgonyapépet csillagcsővel ellátott nyomózsákba helyezzük.


A recept:
----------

Elkészítési idő: 120 percEnergiatartalom: 1 adag: 910 kcalA recept nehézségi foka: http://www.videkize.hu/images/ertekel-teli.jpghttp://www.videkize.hu/images/ertekel-teli.jpghttp://www.videkize.hu/images/ertekel-ures.jpg
A recept megjelent: Vidék Íze (2006/12)
Hozzávalók 4 személyre:

Tabáni kakaspecsenye
-
csontleves
-
fehérbor
- 1 csipet
csombor
- 1 csipet
majoránna
- 1 késhegynyi
őrölt bors
- 1 kávéskanál
só
- 1 csokor
zellerlevél
-
kristálycukor
-
finom liszt
- 20 dkg
vöröshagyma
- 30 dkg
zsír
- 10 dkg
őszibarack
- 25 dkg
gomba
- 25 dkg
csirkemáj
- 2 kg
kakas

Burgonyapép
-
só
-
szerecsendió
- 3
tojássárgája
- 5 dkg
vaj
- 1 kg
burgonya