Mi volt a Tabán? Operett. Hiteles díszletek között felvonuló, hiteles figurákkal játszódó operett, méghozzá erősen nőnemű töltetű.
Minden sarkon tudtam egy kocsmát, és mindenhová benéztem, hogy van-e ismerős. Ha nem találtam senkit, mentem tovább.
Láttam egyszer Krúdyt kedvenc tabáni kocsmájában, a Fehérsas utcai Mélypincében. Maga elé hajtott fejjel ült, és körülötte beszélgettek az emberek. Nagy slepp vette körül. Nem mertem odamenni hozzá. Húszéves voltam. Abban az időben egy húszéves embernek ilyen mesterhez odamenni? Milyen címen? Kezet akarok fogni? Nem hiszem, hogy elkergetett volna, ha képekkel lépek oda, de nem, én tisztelettudó ember voltam.
Találkoztam Máraival is a Mélypincében. Újságírókkal ült egy asztalnál. Baróti Gézával, Mátrai Betegh Bélával, egy-két színésznő is volt ott, akiket ismertem. Leültem hát hozzájuk, épp nálam volt a mappám is. Márai mindjárt kérte, hogy mutassam meg, és amikor végignézte a rajzokat, lehullott arcáról a jól ismert patrícius gőg. Tetszettek neki a képek. Akkor dedikálta nekem a Csutorát, azt a híres kutyaregényét. A könyvtől sajnos később megszabadítottak az oroszok.
Szerettem a tabániakat. Micsoda figurák éltek ott! Például Virgala Pepi bácsi. Szakállas öregúr volt, hatalmas termetű, diplomataszerű jelenség. Csodálatos dolgokat tudott mondani. Töviről hegyire elmesélte például a tabáni tűzvészt, amely valamikor 1810-ben volt, tehát nem is láthatta. És végül kibukott belőle, hogy azért nem tudták a tüzet "okalalikválni", mert akkor még nem voltak tűzoltókocsik. Okalalikválni! Ilyen szavakat talált ki. Vagy azt, hogy a Szepi rettenetesen fukar, mert még a "mandrézót" is kiadja. Ez volt nála a manzárd.
Volt egy másik öreg, akit korvettkapitánynak hívtunk, mert mindig tengerészsapkában járt. Valamikor egy Pest és Buda között közlekedő ladikon volt kapitány. Azt hangoztatta, hogy a dohányzásról le lehet, és le kell szokni. Ezzel szemben mindenkitől cigarettát kért, arra hivatkozva, hogy leszokóban van. Mindenkihez az volt az első szava, hogy "van egy staubod?", vagy "adj egy flőrt!". Ezeket a figurákat mind lerajzoltam, s beraktam őket egy-egy miliőbe. Vajon hol lehet most az a kép, amelyen Virgala Pepi bácsi sétál a Holdvilág utcában az utálatos bulldogjával?
A Tabán tele volt zenével, de nemcsak sramli, mint Óbudán. Itt volt cigányzenekar, szóló cigány, citerazenekar, rác tambura, zongora. Poldi bácsinál például a Mélypincében egy szál cigány muzsikált, a Jocó. És játszott valamelyik vendéglőben egy szép, szőke hárfás lány, aki vak volt. Sajnos már nem emlékszem pontosan, hol is, annyi kocsma volt a Tabánban. Avar-vendéglőből volt három, hisz az öreg Avar a sajátján kívül mindkét fiának is nyitott egyet-egyet, aztán ott volt Marada József Vén eperfához címzett fogadója a Hadnagy utcában, Farkas Béla vendéglője a Kereszt utca, a Kör utca és a Hadnagy utca sarkán, a Bagyik a Vár alatt, ahol megfordult Jericza Mária és Saljapin is, a Turul madárhoz címzett kocsma cigányzenével és kuglipályával, az Arany liba és a többi.
A Tabánnak kétféle vendéglátóipara volt. A bohém Tabán fenn a hegyekben; ott aztán előfordultak olyan kiskocsmák, ahol zsíros kenyeret is lehetett rendelni például. Kértél egy zsíros kenyeret hagymával meg egy fröccsöt, és passz. Megvolt a vacsora. De lent, ahol most az Aranyszarvas vendéglő van, az már az előkelő Tabánnak számított.
A harmincas évek elején, amikor megtudtuk, hogy le fogják bontani az egészet, festők, fotósok hada szállta meg ezeket az utcákat, hogy még utoljára megörökítsék a régi világot. Nem valami felhívásra mentünk, ezt a mozgalmat maga a Tabán szervezte.
Most, hogy vészesen közeledik az új század, mint egy hazajáró lélek, elindultam, és végigjártam azokat a helyeket, ahonnan valaha vázlatot vettem fel vagy képet festettem. Elballagtam a Holdvilág utcát megkeresni, de nem találtam, gyönyörű őspark van a helyén. Az Arany kacsa utcát és az Arany kakas utcát, melyek a Vár tövében voltak, szintén nem tudtam már megtalálni, de ugyanabból a nézőpontból, amelyből egykor lerajzoltam őket, csináltam néhány fényképet. Az egykori rajzokból és a mai felvételekből összeállítottam egy naptárt a 2000. évre. Legalább így megmaradjon a Tabán, ha már nem jöhet velünk a jövő századba.
Maradt még a régi időből egy korabeli slágergyűjteményem is, kétszáz dal, amelyet magam zongoráztam és énekeltem magnóra. Egy kazettám például csak tabáni dalokkal van tele. Ezt még megmutatom.
"Este hétkor, kis babám, vár a csendes, vén Tabán..."
Mondom, a Tabán operett volt.
1999. január 25.
Lejegyezte: Csordás Lajos
