A Tabáni temető — néhol „rác temetőként” is szerepel — 1796-ban létesült, a főváros mai térképére vetítve az Alkotás és a Hegyalja út, valamint az Avar és a Csörsz utca által közrezárt területen (a Hegyalja útnak ezt a szakaszát régebben Csend utcának hívták, éppen a Tabáni és a Németvölgyi temető miatt). A sírkertet a krisztina- és rácvárosi polgárság alakíttatta ki; a német és magyar lakosok mellett ide temetkeztek a budai ortodox keresztények — szerbek és fanarióta görögök — is. Utóbbiak kezdettől fogva egy szegregált temetőrészt használtak, a majdani „szerb parcellát”, amelyet árok választott el a temető többi részétől (a valláshatár-jelzésnek ez az archaikus módja szerte az országban elterjedt a több felekezet által is használt sírkertekben). A Vízivárosihoz hasonlóan a Tabáni temetőt is 1885-ben, a Németvölgyi temető megnyitásakor zárták le, engedélyhez kötve az itteni temetkezést. Az utolsó temetésre 1916-ban került sor, a sírkert végleges lezárása és a felszámolása pedig a Vízivárosi temetőével párhuzamosan zajlott le.
A TABÁNI TEMETŐ SÍRKÖVEI FARKASRÉTEN
A fővárosi közegészségügyi osztályon a Tabáni temetőről is készült egy, a vízivárosival megegyező kivitelű jegyzék, jóval rövidebb, csupán 196 tételes.A Tabáni temető a nevezetes sírok számát tekintve valóban elmaradt a két Vízivárosi sírkert mögött, de megjegyzendő, hogy a szerb temetőrészt 1930 folyamán kiürítették, így már nem szerepel a jegyzékben.A Tabáni temető két nagyobb építménye az 1858-ban épült Szent Benedek-temetőkápolna — a Szépvölgyi úti Mária-kápolna mása —, valamint a Szent Borbála- kápolnának is nevezett Dubasievits-ma- uzóleum (1836) volt, amelyek a temető felszámolása után is a helyükön maradtak, míg az ostrom romot nem varázsolt belőlük. Ma is megvan viszont az egykori közös kegyeleti helyen álló temetőkereszt (halottak keresztje), mégpedig a Bécsi úton, az újlaki plébániatemplom mögötti kis kertben. A keresztet Swirak Pál állíttatta, létesítésének évét (1833) kronogramma adja meg.A temetőt bemutató jegyzékben szereplő legrégebbi sírokon Elisabetha Marich (1788) és Haraszti Borbála (1797) neve olvasható. Eredetileg itt nyugodott két, a koalíciós háborúkban 1810-ben, illetve 1811-ben elesett fiatal tiszt, Mayerffy Alajos és Ferenc: a korabeli, közel egyforma barokk katonasírok ma a Kerepesi úti temetőben állnak, a 48-as honvédsírok közé sorolva. A Tabáni sírkertben eltemetett első igazán neves személy az 1819-ben elhunyt Joannes Fuss, azaz Fusz János volt, a jeles zeneszerző és karnagy, külföldön is megbecsült zenei író. Síremlékét barátja és majdani életrajzírója, Krüchten József budai ügyvéd állíttatta — egykor maga is a Tabánban nyugodott —, és a 19. századi pest-budai városleírások közül több is megemlékezik róla mint Buda egyik nevezetességéről.A Tabáni temető legfontosabb emlékei azonban a Buda 1849-es ostromához kötődő honvédsírok voltak. Budavár bevételét követően, május 22-én egész nap szállították a szekerek az elesett honvédeket a temetőbe. Sok névtelen és néhány azonosított sír is létesült ezen a napon: utóbbiak közé tartozott Burdina Alajos őrnagyé, Ghyczy István századosé és Jezertsek Lukács honvédé (ma mindhárman a Kerepesi úti temetőben nyugszanak). Az önkényuralom korában a nagyrészt jelöletlen vagy csak egyszerű sírjellel azonosított 1849-es honvédsírok köré további volt honvédek temetkeztek. Ebből az időszakból maradt fenn Psota Mór ezredes sírja: Görgei kiváló főtüzére 1863-ban kilátástalan anyagi helyzete miatt lett öngyilkos, a hír nyomán pedig egy nagyobb összeg gyűlt össze közadakozásból — síremlékre. Görgei Artúr gunyoros javaslata szerint a sírra csupán három szót kellett volna vésni: „Kenyér helyett követ”.
1867 után közös díszsírhelyre temették át a névtelen vagy azzá vált, de azonosítható honvédsírokat, összesen 168 személy maradványait. A közös sír fölé 1877 májusában reprezentatív, a Gerenday-műhelyben készült obeliszk került, amelyet az ország honvédegyletei állíttattak, a következő felirattal: „Itt nyugszanak az 1849-ik évi május 21-én a Budavár bevételénél elesett vitéz honvédek porai, áldás emlékükre.” A közös síremléket 1899-ben körülkerítették, s kívül egy újabb felirat kapott helyet: „A főváros hatósága e sírok örök fenntartását e helyen, 1887-ben közgyűlési határozattal magára vállalta.”A Honvédemlék minden temetőlátogatás elsődleges célpontjává, fontos nemzeti zarándokhellyé vált, maga a Tabáni sírkert pedig egyre inkább „honvédtemetővé”, szemben a „császári” katonatemetővel. A fővárosban elhunyt volt honvédtisztek közül többen meghagyták, hogy a közös sír közelében temessék el őket, mint például Polák Vilmos alezredes, a Szélaknánál fél karját elveszítő Sréter Lajos ezredes vagy Móry Ferdinánd százados, a komáromi sáncrendszer védelmének egyik vezetője. Később az ő sírjuk is a Kerepesi úti temetőbe került.A Tabáni temető másik kitüntetett pontja, valóságos szimbóluma Virág Benedek egyszerű köve volt a sírkert közepén, négy vadgesztenyefa között. Eredetileg a Tabánban állt Döbrentei Gábor síremléke is, rajta az örökkévalóságot jelképező, saját farkába harapó kígyóval. Itt temették el Lenhossék Mihály Ignác orvosprofesszort és Bauhofer János Györgyöt, az 1844-ben megszervezett budai evangélikus egyházközség első lelkészét, Mária Dorottya hercegnő udvari papját. Talán az is több a budai legendák egyikénél, hogy egykor, tört oszlop alatt, itt nyugodott Robespierre menyasz- szonya, Helene Gautier párizsi színésznő
