2012. január 27., péntek
2012. január 19., csütörtök
BÜN ÉS BŰNHŐDÉS A RÉGI TABÁNBAN ANNO 1686-1708:PARÁZNASÁG ÉS KERÍTÉS
A katonaság állandó jövés-menése, a polgárság gyarapodása a rosszéletű nők seregét vonzotta a Duna-parti városokba. A hatóságoknak sok bajuk volt velük, sokszor ítélkeztek paráznaság és tiltott együttélés tárgyában. Ezeknek az ítéleteknek az előzményei azonban általában nem maradtak fenn, leggyakrabban két-három soros bejegyzések tartották fenn emléküket a tanácsülési jegyzőkönyvekben. Annyi kiderül belőlük, hogy egy-egy rossz életű nőszemély ügyében a városi hatóság meglehetősen sommásan járt el. Ha a nő beismerésben volt, vagy terhessége elárulta az előzményeket, nem volt nehéz elmarasztalni. De számos esetben a közhír, a könnyelmű élet gyanúja is elég volt a büntetéshez; egyre-másra seprűzték ki a nőket „wegen scandalosen vnd suspecten Hurenleben". Erre a fejlettebb jogi fogalmakkal szögesen ellentétes eljárásra maga az osztrák kódex (Pr. Cr. 81. c. 2. §) adott lehetőséget. Mint a törvénykönyv, a budai és a pesti gyakorlat sem tett különbséget a vadházasság és az üzletszerű kéjelgés között; az előbbiben bűnösök mégis kaptak annyi kedvezményt, hogy 8 vagy 14 napon belül férjhez menve a büntetéstől megszabadultak; ha pedig ez nem történt meg, a többiekhez hasonló száműzetés várt rájuk. Általában meg kell még jegyezni, hogy a kéjnőket rendszerint lopással is vádolták, s a büntetés mindkét cselekményért együtt sújtotta őket; így azt a váci vándorszűcsöt kifosztó nőszemélyt, aki mindössze két forintot ismert be díjként „propter turpem mercedem". Az ügyiratok hiányában nehéz megállapítani, a paráznaság vagy a lopás esett-e súlyosabban a latba.
Az egyes esetek önmagukban nem jelentősek, ezért inkább azt figyeljük meg, milyen természetű büntetéssel sújtották a tetteseket. A kerítésre, melyet az osztrák kódex külön szakaszban részletesen szabályozott (Pr. Cr. 80. c), mindössze két esetet találtam. Az egyikben a kerítőnőt (Kupplerin) 3 napon belüli távozásra kötelezték Buda területéről, holott a törvény szerint módjukban lett volna meg is vesszőzni; a másikban megelégedtek a száműzés fenyegetésével.A parázna nők szabályszerű büntetése a „hegedűvel" való kivezetés és a városból való száműzés volt, enyhébb megítélés esetén csak a kiutasítás és a „hegedűvel" való megfenyegetés. A „hegedű" (Fidel) az analógiák szerint három, kör alakú nyílással ellátott fenyítő-eszköz volt, mely az elítélt nyakát és két csuklóját úgy fogta össze, mintha hegedülne. Ebben a nyakkalodában kellett elviselnie a város végéig a tisztes életű polgárok, asszonyok és utcagyerekek szitkait, csúfolódását és hajigálását a szerencsétlen nőnek.
Ritkább esetben pénzbüntetést vagy „kótert" szabott ki hegedű helyett a bíróság; de volt olyan ítélet is, mely két-három egymás utáni napra a nyakkalodába kárhoztatta a bűnőst. Volt mód a büntetés enyhítésére is ; így Márton pesti magyar gombkötő feleségét közismert könnyelmű életéért arra ítélték, hogy három vasárnap világítson a templomban, vagy vigye a „hegedűt", de mert fiatal volt, és férje is hibáztatta magát, 12 forint pénzbüntetéssel szabadult. Sichlnét pedig, aki Hurerey mellett lopott holmit is adott el, előbb fél óra hegedűre ítélték, de azután férjére és fiára való tekintettel csak kiutasították. Egy őrmes-ternének a fornicatio miatt kiállott 14 nap áristomra és terhességére tekintettel elengedték a nyilvános büntetést. A visszaesés viszont súlyosbította a nő helyzetét; azt a személyt, akit Pest már kiutasított, 24 óra alatti távozásra kötelezték, valami alamizsnát nyomtak a kezébe, s a törvényszolga közreműködését is csak nehezen engedték el. Modauer szolgálóját pedig, aki a gazdájával való paráznaság gyanúja miatt már előbb a városon kívül került, de utóbb ismét visszatért, arra ítélte a pesti tanács, hogy hegedűben álljon a pellengéren, azután űzzék ki. Maga Modauer is súlyos pénzbüntetést kapott, de ezt némileg mérsékelték.
Ritkább esetben pénzbüntetést vagy „kótert" szabott ki hegedű helyett a bíróság; de volt olyan ítélet is, mely két-három egymás utáni napra a nyakkalodába kárhoztatta a bűnőst. Volt mód a büntetés enyhítésére is ; így Márton pesti magyar gombkötő feleségét közismert könnyelmű életéért arra ítélték, hogy három vasárnap világítson a templomban, vagy vigye a „hegedűt", de mert fiatal volt, és férje is hibáztatta magát, 12 forint pénzbüntetéssel szabadult. Sichlnét pedig, aki Hurerey mellett lopott holmit is adott el, előbb fél óra hegedűre ítélték, de azután férjére és fiára való tekintettel csak kiutasították. Egy őrmes-ternének a fornicatio miatt kiállott 14 nap áristomra és terhességére tekintettel elengedték a nyilvános büntetést. A visszaesés viszont súlyosbította a nő helyzetét; azt a személyt, akit Pest már kiutasított, 24 óra alatti távozásra kötelezték, valami alamizsnát nyomtak a kezébe, s a törvényszolga közreműködését is csak nehezen engedték el. Modauer szolgálóját pedig, aki a gazdájával való paráznaság gyanúja miatt már előbb a városon kívül került, de utóbb ismét visszatért, arra ítélte a pesti tanács, hogy hegedűben álljon a pellengéren, azután űzzék ki. Maga Modauer is súlyos pénzbüntetést kapott, de ezt némileg mérsékelték.
Ez átvezet a paráználkodó férfiak megbüntetésének kérdéséhez. Voltak szép számmal ilyenek is a városok tömlöcében. Az ugyan kivételes eset volt, hogy Buda tanácsa kiutasított egy pincért „ob suspicionem magnam inhonestae cohabitationis". De azokat a férfiakat, akik egyébként tisztességes nőt teherbe ejtettek, a cselekmény jellegére való tekintettel nem egyszer marasztalták gyertyában vagy viaszban a templomok javára.Eleinte ilyen jellegű volt a következményekkel nem járt paráznaság büntetése is, de egyre inkább helyet adott a pénzbüntetésnek. Jellemző, hogy Gloss Mátyás pesti szabólegényt céhe még ki is akarta rekeszteni a munkából életmódja és francia betegsége miatt. Súlyosabban bűnhődött Rumely Péter-rác, aki egy férjes nővel 8 hónapig élt együtt; 24 birodalmi tallér lefizetéséig áristomban tartották. Ugyancsak komoly összeget róttak ki azokra a legényekre, akik nyilvános kéjnővel közösültek; a hasonló személlyel a vízivárosi Kék kacsába kirándulgató — de utóbb ártatlannak bizonyult — Perger Zsigmond pesti fazekas (mint Huerentreiber) ügyében pedig részletes bizonyítási eljárást folytattak le Budán. Valószínűleg hasonló cselekményeket róttak fel tizenkét vargalegénynek, akiket „öt nap és öt éjjel folytatott epikureus életükért" két napi sáncmunkára ítélt a budai tanácsVégül álljon itt a paráznaság kísérletének büntetése. Huss Lukács festő legénye éjjel belopódzott a mesterek szobájába, ahol leányuk is aludt. Azzal védekezett, hogy csak meg akarta csókolni, mert szereti. A pesti tanács érthetően nem hitt neki; mestere elhagyására és egy tallér megfizetésére kötelezte.
A XVII. század vallási türelmetlenségének jele, hogy az osztrák büntető törvénykönyv külön cikket szentelt a zsidóval, törökkel vagy egyéb „hitetlennel" elkövetett nemi bűncselekményeknek. Ezeknek büntetési tételét súlyosabban állapította meg a közönséges cselekményekénél, s a 6. §-ban még azt is kimondta, hogy a joghatóság gyakorlója az uralkodó tudta és beleegyezése nélkül nem enyhítheti a büntetést. Budán egyetlen eset fordult elő, amely ennek a cikknek az alkalmazására módot adott. Higel János Keresztély 19 éves diák állott vádlottként a budai tanács előtt. A kihallgatás és szembesítés kimutatta, hogy egy Erzsébet nevű zsidólánnyal közösült, és őt teherbe ejtette. Így a Pr. Cr. szerint — érvel a tanács — testi fenyítésre és száműzésre (zum Staubbesen vndt Verweisung des Landts) kellene ítélni. Mivel azonban fiatal, anyja még él, a nő ajándékokkal csalogatta magához, és a jezsuita rektor is közbenjárt érte, eddigi — néhány hónapos — fogságát büntetésnek tudják be, és szabadon bocsátják. Ez a rendkívüli enyhesóg nyilván azzal függ össze, hogy Erzsébet, aki a diáktól származó gyermekét megölte, az eljárás folyamán ünnepélyesen katolizált; keresztapaságát maga Zennegg, az adminisztráció tanácsosa vállalta. Egyébként ismeretlen ítélete bizonyára irgalmas volt, hogy új hitét el ne hagyja, s ez az elnézés kihatott a férfi ügyére is.-
Bűn és bűnhődés a régi Tabánban eddigi részei:
1./ Tolvajok és orgazdák
2./ Istenkáromlók és boszorkányok
3./ Házasságtörők
4./ Emberölés
5./ Hitvesölés
6./Kettős házasság
7./Nemi erőszak és társai
8./Paráznaság és kerítés
Következő rész: szerkesztés alatt
Forrás: Bónis György :Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708
Read more: http://tabananno.blogspot.com/2012_01_08_archive.html#ixzz1jvLKhFZs
2012. január 15., vasárnap
2012. január 13., péntek
TABÁNI KAPUK(2. bővített kiadás)
![]() |
| Orbán utca 9 |
A kapu használati értékén túl mindig jelkép is,valamiből valamibe átlépünk,valamit bezár,vagy kinyit, két teret összeköt és elhtárol.
Ha benn vagyunk, birtokon belül érezzük magunkat,ha kopogunk rajta , bemenni szeretnénk. Záróvonal, melyen átlépve más térben ,netán más idősíkban , más világban vagyunk, s ha nem tudunk átlépni rajta , hiányérzetünk támad , fantáziálni kezdünk , mi lehet mögötte. Ezeket a régi , köddévált tabáni kapukat nézve sok minden jut eszembe. Talán egy- kettő még a nagy tabánégés előtti időből való, amikor dúsan faragott , vasveretes nehéz tölgyfa kerültek ki a tischlerek keze alól kétkezi verejtékes munkával . Igazán ez akkoriban sem lehetett olcsó mulatság. Később az újjáépítés időszakában , meg a kiegyezés utáni nagy budapesti építkezések idején felözönlő iparos, munkás réteg már egyszerűbb kapukkal is beérte , melyek a célnak megfelelő kivitelben készültek, felesleges cirádák nélkül. Ha belegondolok, némelyikük többszáz éves, szúette deszkáival dacol a múló idővel, emlékezik szomorú és boldog ajtónyitásokra, gyerekzsivajra, öregek csoszogására, ünnepi muzsikára és puskaropogásra,1849- es várostromra, postások kopogtatásra, hajnali részegek mámorára.
Rajtuk hozták be a megkeresztelt újszülötteket,vagy kísérték utolsó útjukra a holtakat. Öröm és bánat vonult át rajtuk. Mára fizikai valójuk megszünt, már nem nyílnak sehová, mögöttük a ház összedőlt, lebontották eldózerolták , kifakult fotók csupán. Emlékei egy letünt kornak.
Legkedvesebb közülük a Holdvilág utca 14 kapuja, a festők által is leggyakrabban megörökített kapu, nagy szerencse , hogy közeli kép is fennmaradt róla. De említhetném az Albecker szélesen terpeszkedő boltíves bejáratát, az Árok-köz 4 barokkos remekművét, vagy a Bocskay tér 2 mementóként álló kapuját, miközben a házat mögötte már elvitte a sitteskocsi. Vagy nagyapám házának deszkapalánkját az Árok utca 29-ben. A bontáskor 1933-ban talán újra beépítésre került egy-kettő a szúette kapuk közül, ma is él , létezik , döng és csikorog és szélcibálta hirdetéseket ragasztanak rá , de 79 év távlatából ezt már nem lehet követni, bele kell nyugodni : a kapuk ugyanúgy születnek, élnek és meghalnak, mint mi emberek.
(kassius)

Aranykacsa u 31
Rabecz István szatócsüzlete az Aranykakas utcában
Hadnagy utca 20
Holdvilág utca 14
Kereszt tér 4 , a híres Albecker vendéglő kapuja
Kereszt tér 12 , a Farkas Béla -féle vendéglő mellett
Kereszt tér 20
Kereszt utca 6 , a "régi" Kakuk vendéglő
Kereszt utca 17 Avar vendéglő (az ú.n Felső-Avar)
Kör utca 17
Krausz Poldi bácsi legendás Mélypincéje a Fehérsas u 4-ben ( Vahot Imre Ady, Krúdy , Dutka Ákos tanyája, de Zórád Ernő is megfordult benne
Naphegy utca 37
Szarvas tér 7
Rabecz István szatócsüzlete az Aranykakas utcában
![]() |
| Hadnagy utca 5 |
Hadnagy utca 20
Holdvilág utca 14
Kereszt tér 4 , a híres Albecker vendéglő kapuja
Kereszt tér 12 , a Farkas Béla -féle vendéglő mellett
Kereszt tér 20
Kereszt utca 6 , a "régi" Kakuk vendéglő
Kereszt utca 17 Avar vendéglő (az ú.n Felső-Avar)
Kör utca 17
Krausz Poldi bácsi legendás Mélypincéje a Fehérsas u 4-ben ( Vahot Imre Ady, Krúdy , Dutka Ákos tanyája, de Zórád Ernő is megfordult benne
Naphegy utca 37
Szarvas tér 7
2012. január 11., szerda
NAGYAPÁM FOTOALBUMA
Elkészült nagyapám fotóalbuma , mely jelen blog megteremtésének kiindulópontja volt. Néhai Szentkeressy Nagy Károly Ágost nyomdász , kotta - és betűszedő mester az Athenaum nyomdából szabad idejében szívesen sétált gyermekeivel a zeg-zugos tabáni utcákon, ide kötötték gyökerei, itt született , itt lett felnőtt, 35 évig mindennap gyalog sétált le a Hadnagy utcán a villamoshoz , hogy átmenjen dolgozni Pestre, a nyomdába
Az 1900 -as budapesti lakcímjegyzék tanúsága szerint 1900-ban az Árok utca 29*-ben lakott, feltehetően dédapám id.Szentkeressy Károly kádármester házában. Erről a házról egy harminc évvel később készült fotó is létezik.1904-ben a család gyarapodásával összefüggően már a Csend utca 1 -be költöznek, a szegényebb iparos negyedből a polgári létbe vezető több szobás emeleti lakásba. A fotók alapján igen csak szerette saját környezetét, megfordult a kockás abrosszal terített tabáni kiskocsmákban , a János-hegyi vendéglőkben, kirándult a budai hegyekbe , bérelt autóval kirándulást tett Egerbe stb. A fotók legtöbbje ma már a Tabáni Helytörténeti Gyüjtemény része.
Az album megtekinthető a Tabán Anno Fotótár-ban
* Tabáni lakcímjegyzék " Betűszedő" mesterség rovatban
![]() |
| Nagyapám, Szentkeressy Nagy Károly Ágost, kotta- és betűszedő nyomdász |
Az 1900 -as budapesti lakcímjegyzék tanúsága szerint 1900-ban az Árok utca 29*-ben lakott, feltehetően dédapám id.Szentkeressy Károly kádármester házában. Erről a házról egy harminc évvel később készült fotó is létezik.1904-ben a család gyarapodásával összefüggően már a Csend utca 1 -be költöznek, a szegényebb iparos negyedből a polgári létbe vezető több szobás emeleti lakásba. A fotók alapján igen csak szerette saját környezetét, megfordult a kockás abrosszal terített tabáni kiskocsmákban , a János-hegyi vendéglőkben, kirándult a budai hegyekbe , bérelt autóval kirándulást tett Egerbe stb. A fotók legtöbbje ma már a Tabáni Helytörténeti Gyüjtemény része.
Az album megtekinthető a Tabán Anno Fotótár-ban
* Tabáni lakcímjegyzék " Betűszedő" mesterség rovatban
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





































































































































