A HÉT MŰTÁRGYA

Beregi Vilmos :Tabán (rézkarc)

"A VÉN EPERFÁHOZ" Marada József vendéglőjének kerthelyisége a Hadnagy utcában

(korabeli képeslap)

Régészeti kutatások a Rác fürdő és a török kori Tabán területén

A Budapesti Történeti Múzeum a Rác Nosztalgia Kft megbízásából 2005 májusában megelőző régészeti feltárást kezdett a Rácfürdő rekonstrukciója és az ehhez csatlakozó beruházások kapcsán, a munkálatok 2006. év végéig tartottak. Az ásatások a török fürdő és későbbi épületrészeinek a területére, valamint az egykori Tabán nevű városrész lebontott házainak a helyére terjedtek ki (Budapest, I. Hadnagy u. 8–10.).

A tabáni késő vaskori település

A török fürdő régészeti kutatása és az új szálloda építése miatt szükségessé vált megelőző feltárás során lehetőség nyílott arra, hogy a már régről ismert és fontos késő LaTène kori lelőhely, az ún. tabáni fazekas telep kiterjedésére, topográfiai elhelyezkedésére vonatkozóan is újabb adatokat nyerhessünk, és további részleteit is feltárhassuk. A Duna jobb partján, a budai Várhegy és a Gellérthegy között jött létre a késői középkorban a Tabán nevű városrész. Régi házainak elbontása során, az 1935–36. években aFővárosi Régészeti Intézet Nagy Lajos, Garády Sándor és Szilágyi János, majd 1950-ben B. Bónis Éva vezetésével végzett a területenásatásokat. Ezek rézkori és késő bronzkori, valamint késő vaskori településekhez tartozó objektumok, ill. leletek előkerülését eredményezték. Közülük a legjelentősebb a Kr.e. I.évszázadban és a Kr.u. I. század első felében létezett kelta fazekas telep volt. A Bónis Éva által 1950-ben megtalált őskori településrészhez csatlakoznak azok az objektumok, amelyek a mostani feltárások alkalmával kerültek elő. A 2005. évi ásatások során a Rác fürdő török kori épületétől kb. 40–45 méterre a Duna irányában előkerült tárolóverem a fazekas telep eddig megismert legkeletibb pontját jelenti. Nyugati irányban pedig az egész Hegyalja út alatti sáv – a telepjelenségek alapján ítélve – a Bónis Éva által feltárt településrészig (az egykori Fehér Sas térig) a későLaTène-korban intenzíven lakott terület volt.

A késő LaTène-kori telep objektumai a budai Várhegy délkeleti lejtője, a Duna jobb partja és a Gellérthegy között elterülő területen kerültek elő, ahol a Tabán néven ismert újkori városrész állt. Ma itt, a felszín alatt, csatornává alakítva ömlik a Dunába a Budai hegyekből érkező Ördög-árok, amelynek alsó szakaszátaz árvizek ellen már a középkorban gátak közé szorították. A középkori támfal részletét és egy híd maradványát Garády Sándor feltárásainak köszönhetően ismerjük.

Az Ördög-árok, vagy más néven Nagykovácsi- patak a Duna egyik legjelentősebb jobb parti mellékfolyója volt Budapest területén. XVII. századi, Buda látképét megjelenítő metszeteken, térképeken és a Buda 1686.évi visszafoglalását ábrázoló rézkarcokon is szerepel. XVIII–XIX. századi, Budát ábrázoló térképek szintén feltüntetik az Ördög-árkot, amelynek tabáni szakaszán a török kiűzése után rácok telepedtek meg. Az ekkor már szűk mederben folyó Ördög-árok még egy 1870-es évek elején készült fényképen is látható. oldalának csatornázásakor a patak a Dunába való torkolatától egészen a Városmajorig a föld alá került. Az Ördög-árok a Gellérthegy és a Várhegy közti völgyben, a Várhegy lejtőcsúcsát megkerülve torkollik a Dunába, és alkot egyúttal természetes választóvonalat is a 235 m tszf. magasságú Gellérthegy északi meredek oldala és a Gellérthegynél kb. száz méterrel alacsonyabb Várhegy lejtője között. A késő LaTène-korban az Ördög-ároknak a Várhegy lejtőcsúcsát megkerülő kanyarulatában,a Duna-torkolattól kissé beljebb jött létre az a patakparti falusias jellegű település (vicus), amelynek további részleteit több mint 50 év elteltével a török fürdő rekonstrukciója soránsikerült megismerni. Lakóházak maradványai, sütőkemencék, hulladék- és élelemtároló vermek tartoztak ehhez a településrészhez; a korábbi ásatások során megismert edényégető kemencék, vagyis az iparos körzet az Ördög-árok bal partjára korlátozódtak.

A 2005–2006. évi feltárások alkalmával a késő LaTène-kori tabáni fazekas telepnek összesen 130 objektumát tártuk fel az egykori Ördög-árok jobb parti részén. A telepjelenségek közül természetesen csak azokat tudtuk regisztrálni, amelyeket a későbbi (török, ill. újkori) építkezések nem semmisítettek meg. Az újkori épületek és pincék létesítésekor a késő kelta településmaradványok közül sokat– részben vagy egészben–megbolygattak, ezért a teljes településszerkezetet már nem lehet rekonstruálni. A megmaradt és feltárt objektumok, ill. azok leletanyaga azonban így is jelentős adatokat szolgáltatnak a késő kelta telep eddigieknél teljesebb megismeréséhez és településtörténeti értékeléséhez. Nagy Lajos 1942-ben, a Budapest története I. kötetében a tabáni fazekas telepet csak ideiglenes átmeneti jellegűnek határozta meg, amelyet a gellérthegyi kelta magaslati telep (oppidum) részének is tekintett. Ettől kezdve a régészeti szakirodalomban ez a nézet vált általánossá. Meg kell azonban jegyezni, hogy mind a Gellérthegyen, mind pedig a Tabánban 2005-2006-ban feltárt objektumok jellege (lakóházak, kemencék, iparos műhelyek) és leletanyaga ellentmond az „ideiglenes”, „átmeneti” meghatározásnak, a leletanyag kronológiai helyzete pedig az egyidejűségnek. Ugyanakkor az együvétartozás másik alapvető kritériuma, a két lelőhely topográfiai azonossága, ill. kiterjedésének területi összefüggése sem áll fenn a Gellérthegy és a Tabán esetében. Az Ördögárok pedig nem volt része a gellérthegyi oppidumvédelmének, amelynek északi oldalán a védelmet sánc szolgálta. A gellérthegyi telepet védő sáncon kívül, nagy távolságban és kb. 120 m szintkülönbségben helyezkedik el az Ördög-árok mindkét partjára települt tabáni fazekas telep, amelynek szóban forgó,legújabb feltárása az eddig ismertnél lényegesen gazdagabb és nagyobb mennyiségű leletanyagát eredményezte. A Kr.e. I. században létrejött kelta eraviszkusz telep megérte a római hódítást, és az első római katonai tábor létrejöttét. Fazekasműhelyei ezután még egy-két évtizedig folytatták a kelta kerámia gyártását a területen.

Működésük – a leletanyag alapján ítélve a Kr. u. I. század közepe utáni időben szűnt meg.

A Rác fürdő és környezete a török korban

A mai Rác fürdő csak torzója a XIX. századi fürdőnek: a világháborús találatok nyomán és a Hegyalja út – Erzsébet-híd építése miatt az 1960-as években nagyobb részleteit elbontották, csak a középső része maradt fenn. Az ekkor végzett helyreállítás során Gerő Győzőnek nyílt lehetősége kutatásokat végezni a fürdő területén. Az álló épületrésznek a legidősebb magja az 1560-as években épülhetett (írott forrásainkból annyit tudunk, hogy 1572-ben már állt), és még a török korban is többször átépítették.Több török kori tulajdonosát ismerjük, egyikük: Szokollu Musztafa budai pasa, aki a Rudas fürdőt építette. A török kori fürdőbe lépve először nagy kupolás előcsarnokba jut a vendég, ahol a teremközepén kút állt, a falak mentén néhány lépcsőfokkal megközelíthető padka futott körbe. Itt lehetett levetkőzni, de talán a mai fürdőkhöz hasonlóan teázó, kávézó is lehetett ebben a térben. A Rác fürdő érdekessége, hogy itt húzódik a fürdő vizét a mai napig szolgáltató forrás hasadéka. Egy természetes sziklahasadékból tör elő a melegvíz, amelynek az oldalát kőből felfalazták, és így alakították ki a forrásfoglalástA vizet kerámia vízvezetékcsöveken keresztül juttatták el a belső terekbe. Az előcsarnokból az un. átmeneti helyiségbe jutott a vendég, itt a falakat fülkék díszítették, alattuk csorgó kutakból folyt a víz. A boltozaton kialakított kis hatszögletű felülvilágítókon keresztül biztosították a természetes fényt a helyiségben. Ez a terem már sokkal melegebb volt az előcsarnoknál, csak a fürdővendégek jöhettek be, és pihenhettek a csorgó-kutak mellett falnak döntött háttal, vagy mártózhattak meg egy kis medencében. Innen mehettek be a nagy, kupolás, medencés belső térbe, ami párás és meleg lehetett egyrészt a medence meleg vizétől, másrészt a falakból állandóan folyó csorgó-kutaktól. A szamárhátívek alatti falmélyedésekben padkákat alakítottak ki, erre helyezték a csorgókutak kis medencéjét, az ún. kurnát. Ezekből a szépen faragott kis medencékből a padlóra folyt a víz, ezért mindenképpen hasznos volt a török fürdőkben használatos magasított talpú fapapucs. A legbelső helyiséget később építették a fürdőhöz, ez egy kis négyszögletes terem, amit kupola fedett, és egy kis medence volt benne. Ez az ún. magánfürdő, melynek a Rác fürdőben látható medencés kialakítása igen ritka. A falak vakoltak voltak – a kis mennyiségű vakolatmaradvány tanúsága szerint –, sötétvörös és rózsaszínű vakolattal borították a falakat. A padlót nagy kőtömbökből rakták, gyakran vörös márványt használtak, melyek között a reneszánsz palotából lehordott vörös márvány faragványokat is találtunk. A fürdő belsejében nagyon kevés leletanyag került felszínre, hiszen a visszafoglaló háborúk után is folyamatosan használták, bővítették, átalakították, és ezáltal tisztították.

A fürdőn kívüli területeken ugyanakkor nagy mennyiségű leletanyag került napvilágra. Egyrészt a fürdő déli oldalán még a török korban kialakított árokból, ami az évtizedek során feltöltődött a sok odadobált hulladéktól. Itt találtuk meg a fürdő egyik ablaka alatt a kizuhant ablakrácsot és a hozzá tartozó ólomkeretes ablaküvegeket.

Kissé távolabb pedig már a török kori település emlékeit találtuk meg. A földbe ásott élelemtároló vermek és szemétgödrök sok szép leletanyagot tartalmaztak, felszínre került néhány, szinte teljesen ép kerámiaedény, valamint rézedények töredékei. A török kori település felhúzódott a Gellérthegy oldalán, és elnyúlt az akkor még nyílt patakként folyó Ördög- árokig, ill. azon túlra is, melynek emlékeit Garády Sándor tárta fel az 1930-as években. A török korban népesítették be a Rác fürdőtől nyugatra fekvő terültet, középkori gödröket csak elenyésző számban találtunk ezen a vidéken. A török kori Tabán egészen a Dunáig ért, a Rudas fürdő környéke is a településhez tartozott.

Forrás: Maráz Borbála – Papp Adrienn-magyar múzeumok.hu

KRUMPLI-TÚRA A TABÁNBAN

Az idei év jelentős eseménye a tabáni krumplibúcsú, fel is írtam magamnak , ott kell lennem, biztosan jó kis muri lesz. Mondtam baráti társaságunknak, többeket érdekelt a dolog .Volt aki még nem is hallott róla , másoknak a Tabán szó hallatán nagy zöld felületek , szelíd lankák jutottak eszébe, azért kívánt csatlakozni. A társaságot egy közös érdeklődési kör, a jó magyar kifejezéssel „nordic walking” gyalogló sportnak nevezett, kocogással egybekötött időtöltés köti egybe. Egyikünknek eszébe is jutott, megszervezte, én meg afféle amatőr idegenvezetést vállaltam

Szombat délelőtt fél tizenegykor indult a tizenkét fős elszánt kis csapat ,hogy meghódítsa a Tabán és a Gellérthegy lejtőit. Pompás időnk volt, késő délután váltott át csak a napsütés némi ködszitálásba,

A Sissy szobortól indulva a Rácz fürdő, Tabáni templom, Szarvas tér, Semmelweis ház és Várkert kioszk, Benedek Elek emlékműve érintésével lyukadtunk ki a Tabán múzeumnál , ahol tombolt a krumplivásár, kerekes bevásárló kosárban, cekkerben cipelték haza zsákmányukat, az akciós áron vett jófajta magyar krumpliféléket a környékbeli nyugdíjasok.

A kapu alatt szakácsok zacskóban osztogatták a braunhaxlerek ételét, a libazsíros főtt krumplit a Tabán Múzeum szervezésében. Benn a múzeumban is nagy élet folyt. Aki a krumplikérdést tudományosan akarta megközelíteni, érdekfeszítő előadásokat hallhatott a burgonya termesztéséről, a magyar burgonyfajtákról.

Az udvaron szépen megterített asztalok várták a tudományos előadástól bizonyára megéhező és szomjas tömeg rohamát.


Kis csoportunk úgy döntött , inkább járjunk egyet a domboldalon, az növeli majd éhségérzetünket, hogy azután farkasétvággyal vethessük rá magunkat a magyar burgonyafajták nyújtotta kulináris élvezetekre.

A múzeum bejáratánál egy közös fotó erejéig összefutottunk Saly Noémivel ,aki nem csak az egyik legismertebb és amellett népszerű irodalom- és Budapest történész, , a pesti kávéházak rejtelmeinek legfőbb tudora, de őshonos tabáni lakos is egyben.

Aztán tovább a Kereszt utcán fel a szerb keresztig, az 56-os emlékmű mellett fel, az újonnan elkészült OXYGÉN sportcentrumig.

Közben az őszi napfényben sütkérezve kezünkben egy Zórád könyvvel egybevetettük a Kőműves lépcső magasából az egykori és mai panorámát. Útunk az utolsó megmaradt felső-tabáni ház a Czakó utca Hegyaljai út sarkán álló kis épület mellett vezetett el, melynek pincéje éppen kiadó.
Átkelve a csúcsforgalmon ismét csendesebb tájék következett. A néptelen kis parkban három hajléktalan költötte el zsírpapírból szerény ebédjét, gyanúsan méregetve a botos társaságot. Nagy fotózkodásokat hajtottunk végre a víztározó tetején, meg a filozófusok kertjében, ki –ki eldöntve , melyik vallásalapítóval óhajt barátkozni, én Buddha mellé áltam , netán átsugárzik belőle némi bölcsesség.

Már csak pár száz méter és elbaktatva a Hegedűs villa mellett, két lihegtető lépcsősor után elénktárult Európa leggyönyörűbb fővárosának panorámája.

Jóllehet, vannak más vélemények is, de ez ügyben nem nyitunk vitát.

A lefelé vezető út már könnyebb volt, szinte szökellve tettük meg, részint a bensőnket feszítő és távozni akaró folyadék okán, részint a reánk váró pompás libazsíros krumpli-halmokra gondolva.

A zárás előtti pillanatokban értünk a múzeumhoz, krumplinak és burgonyának már nyoma sem volt, se főve, se nyersen. Útunkat így a Tabáni Terasz boltíves belső helyiségeiben tatárbifsztekkel, a „Mélypince” legjobb fogására emlékeztető, tányérról lelógó hatalmas bécsiszeletekkel és korsó sörök bedörgölésével fejeztük be, egyhangúlag megállapítva, fenséges napot töltöttünk a Tabánban.

Végül átgyalogolva a kivilágított Erzsébet hídon át a metróig, a napot megkoronázva csodálhattuk az esti Budapest villódzó fényeit.
kassius

LÁTOGATÓBAN POLDI BÁCSINÁL

Azt hiszem Poldi bácsit nem kell bemutatnom a Tabán anno olvasóinak. Elég röviden annyi, hogy a régi Tabán , az eltűnt városrész, a háromszáz éves kártyavár legismertebb és legnépszerűbb korcsmárosa volt, részint vendéglője olcsó árai , nagy adag és jóízű ételei által, és a mindig éhes és szomjas művészek pártolójaként. Krúdy egyenesen azt firkantotta alig olvasható zsinórírásával Poldi bácsi vendégkönyvébe, hogy a Fehérsas és Görög utca sarkán töltötte élete szép napjait és éjszakáit . Mert néha ott is aludt a vendégszobában egy-egy hajnalig tartó poharazgatás után. Mikor már halálos betegen feküdt a kórházban, utolsó kívánsága egy pókhálós palack bor volt a „Mélypince” legmélyéről. Az öreg személyesen vitte el, és az író a kórházi ágy szélén koccintva vett búcsút az élettől és barátjától.

De meleg szavakkal emlékezett Poldi bácsiról Tersánszky Józsi Jenő és Márai Sándor is , meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban látható vendégkönyv tanúsága szerint számos, író, festő szobrász. A vendégkönyvet élete főművének tartotta az öreg, az első oldalán gyermekeire hagyva , mint egyéb vagyon híján legfőbb értékét. Ez a könyvecske bizonyítja, miszerint ő és felesége Lina néni egykor „mindenki által szeretve és tisztelve voltak. A nyilas időkben élete kockáztatásával felkereste Márait, hogy rábízza a könyv megőrzését az utókor számára . Nem akarom elismételni a történetet, aki bele akar mélyedni ,ITT megteheti.

.........Borostyánnal fojtogatott fák a temetői úton

A vendégkönyv a világháború után kikerült Amerikába , de az utódok végül is (nagyon bölcsen) úgy döntöttek, magyar földön van a helye és legnagyobb megbecsülést is itt kapná meg, ezért hazaküldték. Poldi bácsi dédunokája 1977-ben hagyományozta a múzeumnak. 

A „ Mélypincéről” fennmaradt írásokból , a gyermekeinek a vendégkönyvbe írt bevezetőből és a vendégek bejegyzéséből egy olyan szorgalmas, becsületes kisember alakja rajzolódik ki előttünk, aki első pillanatra elnyeri rokonszenvünket és bizalmunkat. Dédunokája említette egyszer , hogy a derék korcsmáros valahol a Kozma utcai zsidótemetőben nyugszik, gyerekkora óta maga se volt ott , de a név alapján talán a gondnokság tud információt adni . Izgatottan készültem a sír felkutatására. Mint afféle zsidó vallásban járatlan ember egy szombaton fel is kerekedtem, napfényes idő volt november elején szokatlanul meleg . A temető két kovácsoltvas kapuja zárva volt. Nem értve a dolgot addig kerülgettem a kerítést míg a villamossíneken túl egy kis oldalbejáratot találtam, az is zárva, de belül egy középkorú ember sütkérezett a napfényben egy kis házikó előtt matatva. Kérdésemre csak annyit vetett oda félvállról :-Szombaton? Drága uram, szombaton sohasem vagyunk nyitva-és sütkérezett is tovább.

........Poldi Pácsi és felesége itt alussza örök álmát. 

Persze – gondolhattam volna-esett le a tantusz. A legközelebbi alkalom két hét múlva jött el. Péntek délelőtt. Cseperegni kezdett az eső, mikor elindultam , de nem akartam tovább halasztani a találkozást. A főbejáratnál a temetőőr mosolyogva fogadott, megjegyezve, hogy a parcella, melyben kocsmárosunk nyugszik, a temető leghátsó részében van, innen legalább félóra séta, plusz még a feliratok kisilabizálása, mert az se a legkönnyebb. Végig a temetői úton gyötört a dolog , hogyan fogom a sírt fellelni,

Az első, időben nem is oly távoli parcellák meg a mártírok ápolt sírjai után egyre elvadultabb lett a környezet, a csupasz, korona nélküli fák csonkjait és a sírköveket a földön vastagon benőtte, megfojtotta a mindenfelé kúszó borostyán, az eligazító táblák is egyre rozsdásabbak és olvashatatlanabbak lettek. Ráadásul az eső is nekiveselkedett, szemerkélésből nagy cseppekbe váltott át, a felerősödő szél hátulról szinte fellökött. A zuhogó esőben a sírok között kísértő szellemnek látszottam , ha valaki figyelt volna, de egy lélek se járt a környéken. Ledörzsölve egy sorjelző követ a szám alapján végre nyomra leltem, és a bozóton, kidőlt ágakon át a sírok közt bukdácsolva egy síremlék felirata láttán felerősödött szívdobogásom:

Édesanyánk, Édesapánk 

Krausz Lipótné sz .Fleischmann Lea 

1872-1945 

Krausz Lipót 

1870-1956 

Bizonyára Mariska lányuk, aki nagy lélekjelenléttel és bátorsággal mentette őket a nyilas terror alatt, állíttatta a sírkövet anyja halálakor 1945-ben, és férje is ide kívánt temetkezmi 11 év múlva.
Hát így esett meg szerencsés talákozásom a "Mélypince" korcsmárosával, -szerencsés-, mert a sírt viszonylag könnyen megtaláltam az esőben és a feliratai is meglepően jól elovashatóak. Újabb kavicsot helyeztem a többi mellé a sír mellvédjére és kezemmel végigsimítottam a hideg gránitot. Mától elmondhatom, személyes ismerőse vagyok Poldi bácsinak és Lina néninek. 

Nyugodjatok békében...

..........................A sírfelirat közelről ..

STEINBACHER RUDOLF ÉLETE(fikció)

LÁMPÁS RUDI LEGENDÁJA

Élt egyszer a Tabánban , annak is a szegényebbik fertályán ,valahol a Hullám utca végén egy fiatalamber, Steinbacher Rudinak hívták, anyja otthon főzött mosott , apja meg vasutas volt a Délinél , füttyöskalauz. Rudi nem ilyen életet képzelt el magának, tágas irodákról álmodott, süppedő szőnyegekről, gellért-hegyi villáról, szép molett , ékszerekkel teleaggatott feleségről, rajcsúrozó lurkókról. Kítűnő eredménnyel végezte el a Czakó utcai általános iskolát, tíz évesen nyaranta kfutófiú volt a Krecsányi péknél, nyakába akasztott kosárral járta a girbe-gurba utcákat, szorgalmasan és sikerrel ajánlgatva a ropogós sóskiflit , perecet , miegymást. Kapott is barátságos barackot a fejére mesterétől, aki annyira meg volt véle elégedve , hogy nagy zacskó zsömlét nyomott a kezébe műszak után a fizetség mellé . Ősszel azután szülei beiratták a Fehérsas téri polgáriba, mivel úgy döntöttek , érdemes tovább tanulni a gyereknek, jó esze van, szorgalmas is , hátha viszi valamire. Mire felocsúdtak , Rudi elvégezte a polgárit is , ezt ugyan már csak jó eredménnyel , ám továbbra is szorgalmas , szerény fiatalembernek ismerték. Jelentkezett a Dávid Károly és Fia dobozgyárba, kitanulta a mesterség minden fortélyát, fel is figyelt rá a művezető , betették a gépműhelybe , ahol a vágó- hajtogató-, bálázó gépeket szerelték javították a mesterség minden csínját , binját ismerő öreg szakik, hogy egy percre se álljon a gép, ha ismét kikerül a termelő üzembe. Aztán egyszer csak apja halálával beütött a krach, még szerencse , hogy állásban volt és az összeroppanó , hirtelen éveket öregedett mama válláról levette a családfenntartás gondjait , jóllehet ez a család csak belőlük, kettőjükből állt. Aztán egy havas téli reggelen , jó két év múlva , hiába ébresztgette anyját , -mutter, kelj fel itt a kakaó-a mama már az égben teregette a frissen mosott lepedőket. Még a papagáj is elhallgatott az ablakba kitett kalickában, nem értette a hirtelen beállt csendet, nem hallotta a jól ismert csoszogást és nyugtalanul forgatta fejét a szoba felé, de nem látott a függönyön át. Rudi akkoriban már udvarolt egy gyárbéli lánynak, több hónapja , ám a lány csak hitegette , aztán valamikor a temetés környékén egyszer csak látta egy másik férfival, egy kinyalt ficsúrral , aki biztosan nem dobozgyári melós volt. És akkor Rudi is megroppant kicsit. Hazafelé betért az első kis csehóba, lehet , hogy a Három majom volt, de lehetett a Burgzsandár is .Aznap kapott hetibért, kicsapta az asztalra és bort rendelt.Körülötte hangos zsivajjal verték a blattot a helyi iparosok, de Rudi előtt, ahogy ürült a flaska , egyre ködösebb lett a világ . Éjjel tizenegyre , mire elfogyott a harmadik palack bor , meg a pénze is, szép csöndben lefordult az asztal alá.

Két markos pincér kitette az ajtó elé , óvatosan felültetve nekitámasztották a falnak, kalapját fejébe csapták. Persze reggel elkésett a gyárból, a művezető csak csóválta a fejét, de halkan megjegyezte ,ne forduljon ez még egyszer elő, mert akkor szólnia kell a mérnök úrnak , aki simán kiteszi az utcára. Rudi hálás volt ,megígért mindent, és kábán a másnaposságtól, de minden erejét összeszedve elvégezte munkáját. Aztán hazafelé megint útba ejtette a kocsmát, de pénze már nem volt. Ahogy ott álldogált, két ismeretlen csapotta vállára ,-szevasz haver –tudsz alsózni? Gyere meghívunk egy sörre .

Behúzódtak egy sarokasztalhoz; az egyik , egy köpcös , öblöshangú rendelt három korsó barna sört, és elkezdtek kártyázni , egy számolócédulára felírva a parti állását, mondván , a végén majd risztelnek. A két csaló összeszokott partner volt, ügyes hamiskártyás . Egyik sört rendelték a másik után, az előző napi bor is dolgozott még Rudiban , és a mennyiség hamarosan átcsapott minőségbe is, hamar lefordult a padról .A két haver persze felsegítette ültében, de kezük már könyökig a zsebében volt , pénz után kutatva.-Te ennek egy vasa sincs -döbbent meg a köpcös kis idő múlva , pedig tegnap két kézzel szórta a pengőt. Lehet , hogy mindet elszórta –vigyorgott a sovány , horgasorrú társ. Rövid tanakodás után egyikük nagy kalaplengetéssel távozott, a másik még fészkelődött a széken egy kicsit , aztán kényelmesen kiballagott a WC felé, hogy soha vissza ne térjen. Záróránál tört ki a botrány .

Rudit kidobták az utcára , miután a pincérek is átkutatták , feje a kocsivető kövön koppant. De a java csak másnap zúdult szegény fiú nyakába. Mikor a művezető ránézett a gyűrött ruházatban előtte tántorgó fiúra, elkomorodott. Perceken belül újra az utcán volt, egy fillér nélkül, állás nélkül. Mire lehullott az első hó , már a lakásból is kiakolbólintatta a háziúr lakbér elmaradás miatt. Fáspincékben , a Rudas ivócsarnokában húzta meg magát, alkalmi munkákból élt, néha egy-egy fröccsre behívták valamelyik kiskocsmába, ha pénzhez jutott , elitta rögtön. Egyik hideg januári estén, mikor a lehellet is rögtön megfagyott, a Kereszt téri Albecker konyháján segített éppen némi házmesterfröccs reményében, mikor a csapos beszólt az ajtón: -Rudi , kisérje már le Kászonyi tanár urat a Döbrentei térre a villanyoshoz- avval kezébe nyomott egy begyújtott viharlámpát.

Evvel újra beindult Rudi karrierje, igaz másképpen , mint egykor azt álmaiban elképzelte. Vastag pénztárcájú ügyvédek, jómódú iparosok, kereskedők, utolsó fillérjüket is elherdáló bohémek kisérgetése jövedelmező üzletnek bizonyult. Réthy nagyságos úr , váci gabonakereskedő meg egyenesen egy hatalmas méretű télikabátot és finom nyúlszőrkalapot ajándékozott neki, mikor felsegítette a konflisba. A két számmal nagyobb kabátban , a fülig nyomott kalap alól pislogó Rudi, szája sarkában az örökké füstölgő cigerettacsikkel meghatározó alakjává vált az éjjeli Tabánnak. Rendszeres ingajáratban közlekedett a Kereszt tér magasából az Albecker vendéglő és az Atilla út , meg a Döbrentei tér között. Alakja legendává vált, szerencsére készült róla egy fotó is röviddel a Tabán lebontása előtt. Alakja most már mindig így marad meg emlékezetünkben , ahogy a vendéglős mintegy magyarázatképpen odafirkantotta a kép alá:

kassius

MÁTRAI VILMOS 1877-19?

Mátrai Vilmos

1877-193…?

Festő, grafikus, iparművész. A budapesti Mintarajziskolában, valamint a nagybányai és a szolnoki művésztelepen képezte magát. Budapesten rajztanárként dolgozott. Többnyire tájképeket festett. 1904-től állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Részt vett a Nemzeti Szalon csoportos tárlatán 1922-ben és 1923-ban.

Tanár a Mintarajziskola és Rajztanárképzőben. 1902-ben,25 éves korában írja „ Látszattan „ c konyvét , mely elsőként teljes egészében a perspektíva témakörét taglalja. Lyka Károly 1904-ben Művészet .c folyóirat negyedik számában az újonnan alakult szolnoki művésztelep tagjai közé sorolja.1929-ben teszi közzé „In memoriam Olgyai Viktor „ c . tanulmányát mesteréről..

Tabánban , a Döbrentei tér 22-ben egy üzlethelyiséget rendezett be műteremnek, itt kiállítást is rendezett a mellékelt linómetszet tanúsága szerint. Képeinek gyakori témája az akkor még létező tabáni romantika ábrázolása.

Mátrai Vilmos:Tabán,Holdvilág utca, rézkarc

Döbrentei u 22 Az egykori műterem helyén ma újvilági borokat árulnak