Tisztelt Olvasó!

A "Mélypincéről" és utolsó tulajdonosáról , Poldi bácsiról már azt hiszem annyi írás, annyi fotó és festmény és grafika jelent meg ebben a blogban elszórtan, hogy bárki gyaníthatja kedvenc témámról van szó. Így igaz ,nem tagadom. Örülök , hogy megismerhettem egy igaz embert és az ő élettörténetét . Külön szerencse volt megismernem dédunokáját T.J-t, aki most , halála után 54 évvel is őrzi dédapja emlékét.

Ez az album első kísérlet a "Mélypince" tabáni kisvendéglőről szóló ismereteink vázlatos összefoglalására és talán egy, a későbbiekben a vendéglő vendégkönyvével és a fellelhető fotókkal kiegészítve megírandő végleges írás alapjául szolgálhat.

(A képekre kétszer egymás után kattintva a szöveg olvasható nagyságú lesz)

Folytatás: 23 OLDALON ITT

Budapest Anno 1930

VIRÁG BENEDEK LEVELEI KAZINCZY FERENCNEK

Régi adósság törlesztése Kazinczy Ferenc bekerülése A TABÁNI PANTHEONBA. ( ITT)

Ebből az alkalomból részleteket közlünk a Tabáni Füzetek 6. tavaly áprilisi számából számából,(ITT)

Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulója megünnepléséről, kapcsolatáról Virág Benedekkel ( Jankóné Pajor Ildikó .a Tabán Társaság elnökének írása).A PANTHEONBAN olvasható életrajza, kortársaihoz írott néhány levele is.

Érdekességként álljon itt néhány sor :

Virág Benedek ajánlja Kazinczy Ferenc figyelmébe Vitkovits Mihály "Ivódal"-át. Talán ismerős....

Ha én rózsa volnék,

Hamar elhervadnék,

Senki rám nem nézne

Senki nem becsülne.

Ne mondj hát Rózsának,

Engem Tulipánnak

Szép violát, szegfűt

Egy forró nap elsüt.

Bizony, ha lehetnék

Én csak galamb lennék.

Óh , hova nem mennék,

Hogyha repülhetnék.

A levélben nincs kimondva, de elképzelhető ,hogy Benedek atya e kis gyöngyszemet dúdolva

ünnepelte a farsangot a Mélypince mélyén 1811-ben

kassius

TÖLTÖTTKÁPOSZTA

Kedves jó barátom, ludovikás osztálytársam

(oda jártunk gimnáziumba, csak akkor már a Ludovikát Állami Bem József Gimnáziumnak hívták )

dr Seregélyesi János nyugalmazott minisztériumi főtanácsos szabad idejében régmúlt korok sajtótörvényeinek szövevényét kutatván, időnként üdítő kiruccanásokat tesz a gasztronómia és a kocsmológia területére is. Jelen blogban is közöltem már sörtörténeti értekezéseinek részletét. Tessék hát kérem most fegyelmezni az ádámcsutkákat , nehogy félrenyelés zavarja az élvezetet, következik a töltöttkáposzta története:

Dr . Seregélyesi János

Ünnepi Töltött Káposztáink nyomában

Nemzeti gasztronómia ismeretünk olykor tévedésekkel van teli. Néha hiedelmek, máskor tévedések uralják.Ez a helyzet , a sokáig nemzetközi hírűnek vélt magyar konyha legnemzetibbnek gondolt ételeit illetően is. Itt van például a Töltött Káposzta. Ünnepeink Töltött Káposztája.

A legtöbben úgy vélik, ha valami, ez aztán : igazi ősi magyar étel. Mások úgy gondolják : valahol a régi híres ,erdélyi / fejedelmi / konyha ajándéka. Legendák lengik körül, ősi családi receptek őrzik a titkát. Vannak akik nemzeti önérzetünk érzelmi-érzéki biztosítékát látják benne.

Mikszáth egyszerűen : királyi eledelnek tartja. Tudjuk Marcel Proustból egy viszonylag egyszerű teasüteményen való rágódás is eltűnt,elfeledett idők emlékeit,hangulatait, váltotta ki. / Mi minden jutott volna eszébe ha egy komoly töltöttkáposztás kultúrába születik …/A töltött káposztát úgy általában ,minden honi vendéglő étlapján megtaláljuk. Azonban tudjuk, az igazi , az ünnepi töltött káposzta csak otthoni konyhában készülhet.

Végül is honnan származik ez a kedvelt étel ?

Legyünk erősek ! Ez bizony török,török típusú étel. A török hódoltság után terjedt el. Az már a magyar konyha kreativitását dicséri , hogy nemcsak átvettük, hanem változtattunk is rajta.

Ki ismeri a történelemből kultúrtörténetbe átlépő dolgok, sajátos metamorfózisait ?

Lehet , hogy az egykori vesztett csaták - „ Ozmán vad népének „ - késői kultúrtörténeti jóvátétele ?

2 -

A törököknél még ez töltött akármi, inkább töltött szőlőlevél. Ez a feltehetően nomád török konyha vívmánya. . A töltelék: vagdalt hús és rizs + fűszerek./ A hús, - figyelemmel az iszlám gasztronómiai ajánlására : bárányhús./

Első magyar nyelvű szakácskönyvünk 1601- ből , / Szentbenedeki Miklós : „ Magyar ételek főzése „/ nem is említi , még csak hasonlóról sem beszél.

/ Pedig már 75 évvel vagyunk Mohács után. ../

Pár évtized múltán , viszont feltűnik valami hasonló egy magyar nyelvű szakácskönyvben. Mégpedig a csáktornyai Zrínyi könyvtárban .

„ A közétkek főzéséről való rövid jegyzés „ ! / Szerzője ismeretlen,de magyarul is tudó horvát nemzetiségű ,magát tapasztaltnak mondó szakács.

Ebben a könyvecskében jelenik meg, a káposztás hús ! Ez azért érdekes, mert később a XVII.század magyar főúri konyháinak egyik legkedveltebb étele lesz.

/A szakácskönyv ill füzet a zágrábi Nemzeti Könyvtár Zrínyi hagyatékában található ./

A könyvecske valamikor 1662 október 10-e elött íródhatott ,- ekkor volt ugyanis Zrínyi könyvtárában leltár. / A költő gyűjtötte a szakácskönyveket , könyvtárában több, - német,olasz,latin szakácskönyvet is említ a leltár /

A káposztás hús , vagy húsos káposzta , tehát már ismert,igényelt étel. A hús pedig , elsősorban tehénhús. Régi szakácskönyveink nem beszélnek marhahúsról. Egészen a XIX. századig. A marhahús kifejezés helyett, mindig tehénhúst mondanak. Ennél a káposztás húsnál ,még nincs szó semmiféle töltelékről. A hús együtt főzték a vágott káposztával.

3 -

A török nyelv a töltött zöldségeket : „Szármának „ nevezi. / Ez becsomagoltat , betakartat jelent. / A szomszédos balkáni népek-szerbek, románok, bulgárok – aki ugyancsak ismerik és szeretik a töltött káposztát , megtartották szárma kifejezést .

Kétségtelen, Ők 500 éven át lapozgatták a török étlapot . /A mi végvári étlapírásunk ,- talán jobban tudott ellenállni. /

A balkáni étlapokon tehát szármaként keressük./ A magyarországi cigány konyha is inkább nevezi így. / A tőlünk nyugatra eső étlapokon azonban, semmilyen néven ne keressük.

De aztán, valahol - feltehetően Erdélyben - megszületett /megfőtt / az új ételnév.

A töltött káposzta megnevezés először Misztótfalusi Kis Miklós 1695-ben Kolozsváron nyomtatott szakácskönyvében jelenik meg.

/ „Szakácsmesterségek könyvecskéje „ !

/ A neves nyomdász és betűművész , Bibliák és vitairatok mellett egy szakácskönyvet is adott ki „. A vállalkozás sikeres volt,több kiadást is megért. Legutóbb, pár éve, reprintbe is megjelent./

Az itt olvasható recept már nagyon hasonlít a ma általánosan ismertekre .De a káposzta : nem savanyú - hanem sós !A hús vagdalt disznóhús.

Az erdélyi fejedelmek külföldön is jegyzet konyhája viszont már ismeri a savanyú káposztás húst. / A hús töltelékként való megjelenése még nem egyértelmű . /

Mikes Kelemen 1720-ban Rodostóban erdélyi káposztás fazekakkal álmodik, - ami kapros és tejfeles. / Sajnos nem ment utána a Töltött Káposzta eredetének, pedig ha már ott volt… /

A XVIII. században már több szakácskönyv ismerteti a töltött káposztát. A káposzta savanyítása már a XV.századtól elterjedt. A savanyú káposztát legjobban a szlávok és szászok készítették. / A káposzta szavunkat a szlávoktól vettük át, Ök pedig az olasz-latinoktól.

/

4 -

A savanyú káposztás töltött káposzta , viszont Czifray István : „ Magyar Nemzeti Szakácskönyv” - ében örökítődik meg először.. Ez a XIX.század legismertebb szakácskönyve volt, nyolcszor adták ki, kalózkiadásban is. / 1802-től. 1888-ig / Ebben az évben /2010 ! / is megjelent reprintben /

/ A szerző József nádor főszakácsa volt. Így a reformkor jeleseit jónéhányszor megetette a nádori fehér asztalnál. Hogy itt mennyi töltött káposztát ettek, későbbi kutatásokra vár…/

Gombócz Zoltán nyelvészprofesszor 1905-ban, tanulmányt szentelt a régi magyar ételneveknek. / Nem kevés a török szóeredet. Megállapítja azt is ,számos kedves ételünk /pl: töltött paprika, rétes, pite / török eredetű ,amelyek balkáni,elsősorban szerb közvetítéssel jutottak el konyháinkba.

Igen ám de ezeknél a török neveknél meg kell különböztetni a régi, csuvas - török szavainkat , az új oszmán -török kifejezésektől.

A régi török szavaink ,a V-VI-VII. századi , kisázsiai szomszéd együttélésből származnak.

Kosztolányi azt írja , ez nem kis örökség, 10 legszebb szavunkat / láng,gyöngy,anya,ősz,szűz, kard,csók,vér,szív,sír / a törököktől kaptuk.

Lehet, hogy 10 legjobb ételünket is a törököknek köszönhetjük ?

A 150 éves török hódoltság ,azonban sokkal „kevésbé tett minket törökké.”

Vámbéry Ármin a tudós utazó , az 1860-as években végigjárta a közép- ázsiában maradt török tipusú népeket- egykori szomszédaink utódait. / kazah,üzbég,türkmén,krimi tatár stb / Belekóstolt ételeikbe is. Feljegyezte, ott is kedvelt étel a : szárma.

Persze egy igazi, évszázadok konyha-tapasztalatát finomító töltött káposzta, sokféle, dús ízesítést kíván.

5 -

Töltött káposzta ügyben, fennmaradt egy Krúdy Gyula általi megrendelés. / Bpest,1901.április 29. / Ezt Krúdy egy asztaltársasága számára rendelte meg. A megrendelés címzettje Glück Frigyes úr . / Glück Frigyes a vendéglátós szakma nagytiszteletben álló vezetője, a Magyar Vendéglősök Országos Szövetségének Elnöke. Sok mindenre figyelt, pl: Ők készítették el a Petőfi család méltó sírhelyét a Kerepesi úti temetőben. Igaz Petrovics, „ a jó öreg kocsmáros „ mégiscsak szakmabeli volt…/

Krúdy rendelése szerződésszerűen szigorú. A magyaros töltött káposztánál előírja a : marhaszegy,az oldalasok,a csülkök, a körmök és pirított füstölt szalonnák nélkülözhetetlen „ sine qua non „ jelenlétét is.

Azonban a kedvelt hazai töltött káposzta receptek között is vannak kisebb eltérések :

Végh Antal pl: a „ 100 szatmári parasztétel” - ben „ az édesebb ízek / édes káposzta,paradicsom / becsempészését is még bőven ősi, hazai ízeknek tudja.

A töltött káposzta jelenléte az ünnepi asztalokon vitathatatlan.

„ A harcot, amelyet őseink vívtak

békévé oldja az emlékezés … „

Ez a rezignált költői bölcsesség , elfogadható.

De azért legjobb - a Töltött Káposztára emlékezni.

Seregélyesi János

Vydarény Iván , a városépítő fotográfus

Vidarény Iván: Hadnagy utca esőben

Nagyapja Stefan Vydareny néven Verbón (Nyitra megyében, ma Szlovákia) volt órásmester és fényképész, akinek maga készítette fényképezőgépe mindmáig megvan a család birtokában. Ő és nem kevésbé tehetséges apja tanították az 1887-ben született Ivánkát.A pozsonyi Evangélikus Líceum tanulójaként már rendszeresen fényképezett.
1907-ben Budapestre került. Eredeti szándéka szerint orvosnak tanult volna, de amikor elkísérte egy barátját a Műegyetemre, ott azonnal elvarázsolták a folyosókon kiakasztott tervrajzok, ránézeti rajzok. Ottmaradt. Így vált belőle műépítész. Műegyetemistaként vásárolta meg Fritz Loescher Deutsche Camera Almanachjának 1905-1908 közötti évfolyamait, s ez végleg elkötelezte a fényképezés mellett.
Az első világháborúban egy műszaki alakulat tisztjeként szolgált. Az olasz fronton drótkötélpályák tervezésével, kivitelezésével foglalkozott, de jutott ideje bőséggel a festésre, fényképezésre is. Ja kérem, ez egy olyan háború volt még.
Rengeteg felvételt készített, melyek egyként ábrázolják a harcok szörnyűségeit és az érintetlen, hófödte, idillinek tetsző- hegyi tájakat. Csak a képek hátuljára írt feljegyzéseiből tudjuk, hogy két ágyúzás közti szünetben készült a kép, s tőle kétszáz méterre már beásott ellenséges katonák figyelték a fényképezőgépével bajlódó főhadnagyot.
Megúszta. Hazajött. Elhelyezkedett a Wellisch Alfréd és fia vezette építészeti irodában, s 250 egyéb épület mellett megtervezték a Visegrádi utca 60-as bérházat, a Tavaszmező utcai főgimnáziumot, a fasori izraelita fiúárvaházat. Utolsó fényképeit a városról már túl a kilencvenen csinálta.

A HÉT MŰTÁRGYA

Beregi Vilmos :Tabán (rézkarc)

"A VÉN EPERFÁHOZ" Marada József vendéglőjének kerthelyisége a Hadnagy utcában

(korabeli képeslap)

Régészeti kutatások a Rác fürdő és a török kori Tabán területén

A Budapesti Történeti Múzeum a Rác Nosztalgia Kft megbízásából 2005 májusában megelőző régészeti feltárást kezdett a Rácfürdő rekonstrukciója és az ehhez csatlakozó beruházások kapcsán, a munkálatok 2006. év végéig tartottak. Az ásatások a török fürdő és későbbi épületrészeinek a területére, valamint az egykori Tabán nevű városrész lebontott házainak a helyére terjedtek ki (Budapest, I. Hadnagy u. 8–10.).

A tabáni késő vaskori település

A török fürdő régészeti kutatása és az új szálloda építése miatt szükségessé vált megelőző feltárás során lehetőség nyílott arra, hogy a már régről ismert és fontos késő LaTène kori lelőhely, az ún. tabáni fazekas telep kiterjedésére, topográfiai elhelyezkedésére vonatkozóan is újabb adatokat nyerhessünk, és további részleteit is feltárhassuk. A Duna jobb partján, a budai Várhegy és a Gellérthegy között jött létre a késői középkorban a Tabán nevű városrész. Régi házainak elbontása során, az 1935–36. években aFővárosi Régészeti Intézet Nagy Lajos, Garády Sándor és Szilágyi János, majd 1950-ben B. Bónis Éva vezetésével végzett a területenásatásokat. Ezek rézkori és késő bronzkori, valamint késő vaskori településekhez tartozó objektumok, ill. leletek előkerülését eredményezték. Közülük a legjelentősebb a Kr.e. I.évszázadban és a Kr.u. I. század első felében létezett kelta fazekas telep volt. A Bónis Éva által 1950-ben megtalált őskori településrészhez csatlakoznak azok az objektumok, amelyek a mostani feltárások alkalmával kerültek elő. A 2005. évi ásatások során a Rác fürdő török kori épületétől kb. 40–45 méterre a Duna irányában előkerült tárolóverem a fazekas telep eddig megismert legkeletibb pontját jelenti. Nyugati irányban pedig az egész Hegyalja út alatti sáv – a telepjelenségek alapján ítélve – a Bónis Éva által feltárt településrészig (az egykori Fehér Sas térig) a későLaTène-korban intenzíven lakott terület volt.

A késő LaTène-kori telep objektumai a budai Várhegy délkeleti lejtője, a Duna jobb partja és a Gellérthegy között elterülő területen kerültek elő, ahol a Tabán néven ismert újkori városrész állt. Ma itt, a felszín alatt, csatornává alakítva ömlik a Dunába a Budai hegyekből érkező Ördög-árok, amelynek alsó szakaszátaz árvizek ellen már a középkorban gátak közé szorították. A középkori támfal részletét és egy híd maradványát Garády Sándor feltárásainak köszönhetően ismerjük.

Az Ördög-árok, vagy más néven Nagykovácsi- patak a Duna egyik legjelentősebb jobb parti mellékfolyója volt Budapest területén. XVII. századi, Buda látképét megjelenítő metszeteken, térképeken és a Buda 1686.évi visszafoglalását ábrázoló rézkarcokon is szerepel. XVIII–XIX. századi, Budát ábrázoló térképek szintén feltüntetik az Ördög-árkot, amelynek tabáni szakaszán a török kiűzése után rácok telepedtek meg. Az ekkor már szűk mederben folyó Ördög-árok még egy 1870-es évek elején készült fényképen is látható. oldalának csatornázásakor a patak a Dunába való torkolatától egészen a Városmajorig a föld alá került. Az Ördög-árok a Gellérthegy és a Várhegy közti völgyben, a Várhegy lejtőcsúcsát megkerülve torkollik a Dunába, és alkot egyúttal természetes választóvonalat is a 235 m tszf. magasságú Gellérthegy északi meredek oldala és a Gellérthegynél kb. száz méterrel alacsonyabb Várhegy lejtője között. A késő LaTène-korban az Ördög-ároknak a Várhegy lejtőcsúcsát megkerülő kanyarulatában,a Duna-torkolattól kissé beljebb jött létre az a patakparti falusias jellegű település (vicus), amelynek további részleteit több mint 50 év elteltével a török fürdő rekonstrukciója soránsikerült megismerni. Lakóházak maradványai, sütőkemencék, hulladék- és élelemtároló vermek tartoztak ehhez a településrészhez; a korábbi ásatások során megismert edényégető kemencék, vagyis az iparos körzet az Ördög-árok bal partjára korlátozódtak.

A 2005–2006. évi feltárások alkalmával a késő LaTène-kori tabáni fazekas telepnek összesen 130 objektumát tártuk fel az egykori Ördög-árok jobb parti részén. A telepjelenségek közül természetesen csak azokat tudtuk regisztrálni, amelyeket a későbbi (török, ill. újkori) építkezések nem semmisítettek meg. Az újkori épületek és pincék létesítésekor a késő kelta településmaradványok közül sokat– részben vagy egészben–megbolygattak, ezért a teljes településszerkezetet már nem lehet rekonstruálni. A megmaradt és feltárt objektumok, ill. azok leletanyaga azonban így is jelentős adatokat szolgáltatnak a késő kelta telep eddigieknél teljesebb megismeréséhez és településtörténeti értékeléséhez. Nagy Lajos 1942-ben, a Budapest története I. kötetében a tabáni fazekas telepet csak ideiglenes átmeneti jellegűnek határozta meg, amelyet a gellérthegyi kelta magaslati telep (oppidum) részének is tekintett. Ettől kezdve a régészeti szakirodalomban ez a nézet vált általánossá. Meg kell azonban jegyezni, hogy mind a Gellérthegyen, mind pedig a Tabánban 2005-2006-ban feltárt objektumok jellege (lakóházak, kemencék, iparos műhelyek) és leletanyaga ellentmond az „ideiglenes”, „átmeneti” meghatározásnak, a leletanyag kronológiai helyzete pedig az egyidejűségnek. Ugyanakkor az együvétartozás másik alapvető kritériuma, a két lelőhely topográfiai azonossága, ill. kiterjedésének területi összefüggése sem áll fenn a Gellérthegy és a Tabán esetében. Az Ördögárok pedig nem volt része a gellérthegyi oppidumvédelmének, amelynek északi oldalán a védelmet sánc szolgálta. A gellérthegyi telepet védő sáncon kívül, nagy távolságban és kb. 120 m szintkülönbségben helyezkedik el az Ördög-árok mindkét partjára települt tabáni fazekas telep, amelynek szóban forgó,legújabb feltárása az eddig ismertnél lényegesen gazdagabb és nagyobb mennyiségű leletanyagát eredményezte. A Kr.e. I. században létrejött kelta eraviszkusz telep megérte a római hódítást, és az első római katonai tábor létrejöttét. Fazekasműhelyei ezután még egy-két évtizedig folytatták a kelta kerámia gyártását a területen.

Működésük – a leletanyag alapján ítélve a Kr. u. I. század közepe utáni időben szűnt meg.

A Rác fürdő és környezete a török korban

A mai Rác fürdő csak torzója a XIX. századi fürdőnek: a világháborús találatok nyomán és a Hegyalja út – Erzsébet-híd építése miatt az 1960-as években nagyobb részleteit elbontották, csak a középső része maradt fenn. Az ekkor végzett helyreállítás során Gerő Győzőnek nyílt lehetősége kutatásokat végezni a fürdő területén. Az álló épületrésznek a legidősebb magja az 1560-as években épülhetett (írott forrásainkból annyit tudunk, hogy 1572-ben már állt), és még a török korban is többször átépítették.Több török kori tulajdonosát ismerjük, egyikük: Szokollu Musztafa budai pasa, aki a Rudas fürdőt építette. A török kori fürdőbe lépve először nagy kupolás előcsarnokba jut a vendég, ahol a teremközepén kút állt, a falak mentén néhány lépcsőfokkal megközelíthető padka futott körbe. Itt lehetett levetkőzni, de talán a mai fürdőkhöz hasonlóan teázó, kávézó is lehetett ebben a térben. A Rác fürdő érdekessége, hogy itt húzódik a fürdő vizét a mai napig szolgáltató forrás hasadéka. Egy természetes sziklahasadékból tör elő a melegvíz, amelynek az oldalát kőből felfalazták, és így alakították ki a forrásfoglalástA vizet kerámia vízvezetékcsöveken keresztül juttatták el a belső terekbe. Az előcsarnokból az un. átmeneti helyiségbe jutott a vendég, itt a falakat fülkék díszítették, alattuk csorgó kutakból folyt a víz. A boltozaton kialakított kis hatszögletű felülvilágítókon keresztül biztosították a természetes fényt a helyiségben. Ez a terem már sokkal melegebb volt az előcsarnoknál, csak a fürdővendégek jöhettek be, és pihenhettek a csorgó-kutak mellett falnak döntött háttal, vagy mártózhattak meg egy kis medencében. Innen mehettek be a nagy, kupolás, medencés belső térbe, ami párás és meleg lehetett egyrészt a medence meleg vizétől, másrészt a falakból állandóan folyó csorgó-kutaktól. A szamárhátívek alatti falmélyedésekben padkákat alakítottak ki, erre helyezték a csorgókutak kis medencéjét, az ún. kurnát. Ezekből a szépen faragott kis medencékből a padlóra folyt a víz, ezért mindenképpen hasznos volt a török fürdőkben használatos magasított talpú fapapucs. A legbelső helyiséget később építették a fürdőhöz, ez egy kis négyszögletes terem, amit kupola fedett, és egy kis medence volt benne. Ez az ún. magánfürdő, melynek a Rác fürdőben látható medencés kialakítása igen ritka. A falak vakoltak voltak – a kis mennyiségű vakolatmaradvány tanúsága szerint –, sötétvörös és rózsaszínű vakolattal borították a falakat. A padlót nagy kőtömbökből rakták, gyakran vörös márványt használtak, melyek között a reneszánsz palotából lehordott vörös márvány faragványokat is találtunk. A fürdő belsejében nagyon kevés leletanyag került felszínre, hiszen a visszafoglaló háborúk után is folyamatosan használták, bővítették, átalakították, és ezáltal tisztították.

A fürdőn kívüli területeken ugyanakkor nagy mennyiségű leletanyag került napvilágra. Egyrészt a fürdő déli oldalán még a török korban kialakított árokból, ami az évtizedek során feltöltődött a sok odadobált hulladéktól. Itt találtuk meg a fürdő egyik ablaka alatt a kizuhant ablakrácsot és a hozzá tartozó ólomkeretes ablaküvegeket.

Kissé távolabb pedig már a török kori település emlékeit találtuk meg. A földbe ásott élelemtároló vermek és szemétgödrök sok szép leletanyagot tartalmaztak, felszínre került néhány, szinte teljesen ép kerámiaedény, valamint rézedények töredékei. A török kori település felhúzódott a Gellérthegy oldalán, és elnyúlt az akkor még nyílt patakként folyó Ördög- árokig, ill. azon túlra is, melynek emlékeit Garády Sándor tárta fel az 1930-as években. A török korban népesítették be a Rác fürdőtől nyugatra fekvő terültet, középkori gödröket csak elenyésző számban találtunk ezen a vidéken. A török kori Tabán egészen a Dunáig ért, a Rudas fürdő környéke is a településhez tartozott.

Forrás: Maráz Borbála – Papp Adrienn-magyar múzeumok.hu

KRUMPLI-TÚRA A TABÁNBAN

Az idei év jelentős eseménye a tabáni krumplibúcsú, fel is írtam magamnak , ott kell lennem, biztosan jó kis muri lesz. Mondtam baráti társaságunknak, többeket érdekelt a dolog .Volt aki még nem is hallott róla , másoknak a Tabán szó hallatán nagy zöld felületek , szelíd lankák jutottak eszébe, azért kívánt csatlakozni. A társaságot egy közös érdeklődési kör, a jó magyar kifejezéssel „nordic walking” gyalogló sportnak nevezett, kocogással egybekötött időtöltés köti egybe. Egyikünknek eszébe is jutott, megszervezte, én meg afféle amatőr idegenvezetést vállaltam

Szombat délelőtt fél tizenegykor indult a tizenkét fős elszánt kis csapat ,hogy meghódítsa a Tabán és a Gellérthegy lejtőit. Pompás időnk volt, késő délután váltott át csak a napsütés némi ködszitálásba,

A Sissy szobortól indulva a Rácz fürdő, Tabáni templom, Szarvas tér, Semmelweis ház és Várkert kioszk, Benedek Elek emlékműve érintésével lyukadtunk ki a Tabán múzeumnál , ahol tombolt a krumplivásár, kerekes bevásárló kosárban, cekkerben cipelték haza zsákmányukat, az akciós áron vett jófajta magyar krumpliféléket a környékbeli nyugdíjasok.

A kapu alatt szakácsok zacskóban osztogatták a braunhaxlerek ételét, a libazsíros főtt krumplit a Tabán Múzeum szervezésében. Benn a múzeumban is nagy élet folyt. Aki a krumplikérdést tudományosan akarta megközelíteni, érdekfeszítő előadásokat hallhatott a burgonya termesztéséről, a magyar burgonyfajtákról.

Az udvaron szépen megterített asztalok várták a tudományos előadástól bizonyára megéhező és szomjas tömeg rohamát.


Kis csoportunk úgy döntött , inkább járjunk egyet a domboldalon, az növeli majd éhségérzetünket, hogy azután farkasétvággyal vethessük rá magunkat a magyar burgonyafajták nyújtotta kulináris élvezetekre.

A múzeum bejáratánál egy közös fotó erejéig összefutottunk Saly Noémivel ,aki nem csak az egyik legismertebb és amellett népszerű irodalom- és Budapest történész, , a pesti kávéházak rejtelmeinek legfőbb tudora, de őshonos tabáni lakos is egyben.

Aztán tovább a Kereszt utcán fel a szerb keresztig, az 56-os emlékmű mellett fel, az újonnan elkészült OXYGÉN sportcentrumig.

Közben az őszi napfényben sütkérezve kezünkben egy Zórád könyvvel egybevetettük a Kőműves lépcső magasából az egykori és mai panorámát. Útunk az utolsó megmaradt felső-tabáni ház a Czakó utca Hegyaljai út sarkán álló kis épület mellett vezetett el, melynek pincéje éppen kiadó.
Átkelve a csúcsforgalmon ismét csendesebb tájék következett. A néptelen kis parkban három hajléktalan költötte el zsírpapírból szerény ebédjét, gyanúsan méregetve a botos társaságot. Nagy fotózkodásokat hajtottunk végre a víztározó tetején, meg a filozófusok kertjében, ki –ki eldöntve , melyik vallásalapítóval óhajt barátkozni, én Buddha mellé áltam , netán átsugárzik belőle némi bölcsesség.

Már csak pár száz méter és elbaktatva a Hegedűs villa mellett, két lihegtető lépcsősor után elénktárult Európa leggyönyörűbb fővárosának panorámája.

Jóllehet, vannak más vélemények is, de ez ügyben nem nyitunk vitát.

A lefelé vezető út már könnyebb volt, szinte szökellve tettük meg, részint a bensőnket feszítő és távozni akaró folyadék okán, részint a reánk váró pompás libazsíros krumpli-halmokra gondolva.

A zárás előtti pillanatokban értünk a múzeumhoz, krumplinak és burgonyának már nyoma sem volt, se főve, se nyersen. Útunkat így a Tabáni Terasz boltíves belső helyiségeiben tatárbifsztekkel, a „Mélypince” legjobb fogására emlékeztető, tányérról lelógó hatalmas bécsiszeletekkel és korsó sörök bedörgölésével fejeztük be, egyhangúlag megállapítva, fenséges napot töltöttünk a Tabánban.

Végül átgyalogolva a kivilágított Erzsébet hídon át a metróig, a napot megkoronázva csodálhattuk az esti Budapest villódzó fényeit.
kassius

LÁTOGATÓBAN POLDI BÁCSINÁL

Azt hiszem Poldi bácsit nem kell bemutatnom a Tabán anno olvasóinak. Elég röviden annyi, hogy a régi Tabán , az eltűnt városrész, a háromszáz éves kártyavár legismertebb és legnépszerűbb korcsmárosa volt, részint vendéglője olcsó árai , nagy adag és jóízű ételei által, és a mindig éhes és szomjas művészek pártolójaként. Krúdy egyenesen azt firkantotta alig olvasható zsinórírásával Poldi bácsi vendégkönyvébe, hogy a Fehérsas és Görög utca sarkán töltötte élete szép napjait és éjszakáit . Mert néha ott is aludt a vendégszobában egy-egy hajnalig tartó poharazgatás után. Mikor már halálos betegen feküdt a kórházban, utolsó kívánsága egy pókhálós palack bor volt a „Mélypince” legmélyéről. Az öreg személyesen vitte el, és az író a kórházi ágy szélén koccintva vett búcsút az élettől és barátjától.

De meleg szavakkal emlékezett Poldi bácsiról Tersánszky Józsi Jenő és Márai Sándor is , meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban látható vendégkönyv tanúsága szerint számos, író, festő szobrász. A vendégkönyvet élete főművének tartotta az öreg, az első oldalán gyermekeire hagyva , mint egyéb vagyon híján legfőbb értékét. Ez a könyvecske bizonyítja, miszerint ő és felesége Lina néni egykor „mindenki által szeretve és tisztelve voltak. A nyilas időkben élete kockáztatásával felkereste Márait, hogy rábízza a könyv megőrzését az utókor számára . Nem akarom elismételni a történetet, aki bele akar mélyedni ,ITT megteheti.

.........Borostyánnal fojtogatott fák a temetői úton

A vendégkönyv a világháború után kikerült Amerikába , de az utódok végül is (nagyon bölcsen) úgy döntöttek, magyar földön van a helye és legnagyobb megbecsülést is itt kapná meg, ezért hazaküldték. Poldi bácsi dédunokája 1977-ben hagyományozta a múzeumnak. 

A „ Mélypincéről” fennmaradt írásokból , a gyermekeinek a vendégkönyvbe írt bevezetőből és a vendégek bejegyzéséből egy olyan szorgalmas, becsületes kisember alakja rajzolódik ki előttünk, aki első pillanatra elnyeri rokonszenvünket és bizalmunkat. Dédunokája említette egyszer , hogy a derék korcsmáros valahol a Kozma utcai zsidótemetőben nyugszik, gyerekkora óta maga se volt ott , de a név alapján talán a gondnokság tud információt adni . Izgatottan készültem a sír felkutatására. Mint afféle zsidó vallásban járatlan ember egy szombaton fel is kerekedtem, napfényes idő volt november elején szokatlanul meleg . A temető két kovácsoltvas kapuja zárva volt. Nem értve a dolgot addig kerülgettem a kerítést míg a villamossíneken túl egy kis oldalbejáratot találtam, az is zárva, de belül egy középkorú ember sütkérezett a napfényben egy kis házikó előtt matatva. Kérdésemre csak annyit vetett oda félvállról :-Szombaton? Drága uram, szombaton sohasem vagyunk nyitva-és sütkérezett is tovább.

........Poldi Pácsi és felesége itt alussza örök álmát. 

Persze – gondolhattam volna-esett le a tantusz. A legközelebbi alkalom két hét múlva jött el. Péntek délelőtt. Cseperegni kezdett az eső, mikor elindultam , de nem akartam tovább halasztani a találkozást. A főbejáratnál a temetőőr mosolyogva fogadott, megjegyezve, hogy a parcella, melyben kocsmárosunk nyugszik, a temető leghátsó részében van, innen legalább félóra séta, plusz még a feliratok kisilabizálása, mert az se a legkönnyebb. Végig a temetői úton gyötört a dolog , hogyan fogom a sírt fellelni,

Az első, időben nem is oly távoli parcellák meg a mártírok ápolt sírjai után egyre elvadultabb lett a környezet, a csupasz, korona nélküli fák csonkjait és a sírköveket a földön vastagon benőtte, megfojtotta a mindenfelé kúszó borostyán, az eligazító táblák is egyre rozsdásabbak és olvashatatlanabbak lettek. Ráadásul az eső is nekiveselkedett, szemerkélésből nagy cseppekbe váltott át, a felerősödő szél hátulról szinte fellökött. A zuhogó esőben a sírok között kísértő szellemnek látszottam , ha valaki figyelt volna, de egy lélek se járt a környéken. Ledörzsölve egy sorjelző követ a szám alapján végre nyomra leltem, és a bozóton, kidőlt ágakon át a sírok közt bukdácsolva egy síremlék felirata láttán felerősödött szívdobogásom:

Édesanyánk, Édesapánk 

Krausz Lipótné sz .Fleischmann Lea 

1872-1945 

Krausz Lipót 

1870-1956 

Bizonyára Mariska lányuk, aki nagy lélekjelenléttel és bátorsággal mentette őket a nyilas terror alatt, állíttatta a sírkövet anyja halálakor 1945-ben, és férje is ide kívánt temetkezmi 11 év múlva.
Hát így esett meg szerencsés talákozásom a "Mélypince" korcsmárosával, -szerencsés-, mert a sírt viszonylag könnyen megtaláltam az esőben és a feliratai is meglepően jól elovashatóak. Újabb kavicsot helyeztem a többi mellé a sír mellvédjére és kezemmel végigsimítottam a hideg gránitot. Mától elmondhatom, személyes ismerőse vagyok Poldi bácsinak és Lina néninek. 

Nyugodjatok békében...

..........................A sírfelirat közelről ..

STEINBACHER RUDOLF ÉLETE(fikció)

LÁMPÁS RUDI LEGENDÁJA

Élt egyszer a Tabánban , annak is a szegényebbik fertályán ,valahol a Hullám utca végén egy fiatalamber, Steinbacher Rudinak hívták, anyja otthon főzött mosott , apja meg vasutas volt a Délinél , füttyöskalauz. Rudi nem ilyen életet képzelt el magának, tágas irodákról álmodott, süppedő szőnyegekről, gellért-hegyi villáról, szép molett , ékszerekkel teleaggatott feleségről, rajcsúrozó lurkókról. Kítűnő eredménnyel végezte el a Czakó utcai általános iskolát, tíz évesen nyaranta kfutófiú volt a Krecsányi péknél, nyakába akasztott kosárral járta a girbe-gurba utcákat, szorgalmasan és sikerrel ajánlgatva a ropogós sóskiflit , perecet , miegymást. Kapott is barátságos barackot a fejére mesterétől, aki annyira meg volt véle elégedve , hogy nagy zacskó zsömlét nyomott a kezébe műszak után a fizetség mellé . Ősszel azután szülei beiratták a Fehérsas téri polgáriba, mivel úgy döntöttek , érdemes tovább tanulni a gyereknek, jó esze van, szorgalmas is , hátha viszi valamire. Mire felocsúdtak , Rudi elvégezte a polgárit is , ezt ugyan már csak jó eredménnyel , ám továbbra is szorgalmas , szerény fiatalembernek ismerték. Jelentkezett a Dávid Károly és Fia dobozgyárba, kitanulta a mesterség minden fortélyát, fel is figyelt rá a művezető , betették a gépműhelybe , ahol a vágó- hajtogató-, bálázó gépeket szerelték javították a mesterség minden csínját , binját ismerő öreg szakik, hogy egy percre se álljon a gép, ha ismét kikerül a termelő üzembe. Aztán egyszer csak apja halálával beütött a krach, még szerencse , hogy állásban volt és az összeroppanó , hirtelen éveket öregedett mama válláról levette a családfenntartás gondjait , jóllehet ez a család csak belőlük, kettőjükből állt. Aztán egy havas téli reggelen , jó két év múlva , hiába ébresztgette anyját , -mutter, kelj fel itt a kakaó-a mama már az égben teregette a frissen mosott lepedőket. Még a papagáj is elhallgatott az ablakba kitett kalickában, nem értette a hirtelen beállt csendet, nem hallotta a jól ismert csoszogást és nyugtalanul forgatta fejét a szoba felé, de nem látott a függönyön át. Rudi akkoriban már udvarolt egy gyárbéli lánynak, több hónapja , ám a lány csak hitegette , aztán valamikor a temetés környékén egyszer csak látta egy másik férfival, egy kinyalt ficsúrral , aki biztosan nem dobozgyári melós volt. És akkor Rudi is megroppant kicsit. Hazafelé betért az első kis csehóba, lehet , hogy a Három majom volt, de lehetett a Burgzsandár is .Aznap kapott hetibért, kicsapta az asztalra és bort rendelt.Körülötte hangos zsivajjal verték a blattot a helyi iparosok, de Rudi előtt, ahogy ürült a flaska , egyre ködösebb lett a világ . Éjjel tizenegyre , mire elfogyott a harmadik palack bor , meg a pénze is, szép csöndben lefordult az asztal alá.

Két markos pincér kitette az ajtó elé , óvatosan felültetve nekitámasztották a falnak, kalapját fejébe csapták. Persze reggel elkésett a gyárból, a művezető csak csóválta a fejét, de halkan megjegyezte ,ne forduljon ez még egyszer elő, mert akkor szólnia kell a mérnök úrnak , aki simán kiteszi az utcára. Rudi hálás volt ,megígért mindent, és kábán a másnaposságtól, de minden erejét összeszedve elvégezte munkáját. Aztán hazafelé megint útba ejtette a kocsmát, de pénze már nem volt. Ahogy ott álldogált, két ismeretlen csapotta vállára ,-szevasz haver –tudsz alsózni? Gyere meghívunk egy sörre .

Behúzódtak egy sarokasztalhoz; az egyik , egy köpcös , öblöshangú rendelt három korsó barna sört, és elkezdtek kártyázni , egy számolócédulára felírva a parti állását, mondván , a végén majd risztelnek. A két csaló összeszokott partner volt, ügyes hamiskártyás . Egyik sört rendelték a másik után, az előző napi bor is dolgozott még Rudiban , és a mennyiség hamarosan átcsapott minőségbe is, hamar lefordult a padról .A két haver persze felsegítette ültében, de kezük már könyökig a zsebében volt , pénz után kutatva.-Te ennek egy vasa sincs -döbbent meg a köpcös kis idő múlva , pedig tegnap két kézzel szórta a pengőt. Lehet , hogy mindet elszórta –vigyorgott a sovány , horgasorrú társ. Rövid tanakodás után egyikük nagy kalaplengetéssel távozott, a másik még fészkelődött a széken egy kicsit , aztán kényelmesen kiballagott a WC felé, hogy soha vissza ne térjen. Záróránál tört ki a botrány .

Rudit kidobták az utcára , miután a pincérek is átkutatták , feje a kocsivető kövön koppant. De a java csak másnap zúdult szegény fiú nyakába. Mikor a művezető ránézett a gyűrött ruházatban előtte tántorgó fiúra, elkomorodott. Perceken belül újra az utcán volt, egy fillér nélkül, állás nélkül. Mire lehullott az első hó , már a lakásból is kiakolbólintatta a háziúr lakbér elmaradás miatt. Fáspincékben , a Rudas ivócsarnokában húzta meg magát, alkalmi munkákból élt, néha egy-egy fröccsre behívták valamelyik kiskocsmába, ha pénzhez jutott , elitta rögtön. Egyik hideg januári estén, mikor a lehellet is rögtön megfagyott, a Kereszt téri Albecker konyháján segített éppen némi házmesterfröccs reményében, mikor a csapos beszólt az ajtón: -Rudi , kisérje már le Kászonyi tanár urat a Döbrentei térre a villanyoshoz- avval kezébe nyomott egy begyújtott viharlámpát.

Evvel újra beindult Rudi karrierje, igaz másképpen , mint egykor azt álmaiban elképzelte. Vastag pénztárcájú ügyvédek, jómódú iparosok, kereskedők, utolsó fillérjüket is elherdáló bohémek kisérgetése jövedelmező üzletnek bizonyult. Réthy nagyságos úr , váci gabonakereskedő meg egyenesen egy hatalmas méretű télikabátot és finom nyúlszőrkalapot ajándékozott neki, mikor felsegítette a konflisba. A két számmal nagyobb kabátban , a fülig nyomott kalap alól pislogó Rudi, szája sarkában az örökké füstölgő cigerettacsikkel meghatározó alakjává vált az éjjeli Tabánnak. Rendszeres ingajáratban közlekedett a Kereszt tér magasából az Albecker vendéglő és az Atilla út , meg a Döbrentei tér között. Alakja legendává vált, szerencsére készült róla egy fotó is röviddel a Tabán lebontása előtt. Alakja most már mindig így marad meg emlékezetünkben , ahogy a vendéglős mintegy magyarázatképpen odafirkantotta a kép alá:

kassius

MÁTRAI VILMOS 1877-19?

Mátrai Vilmos

1877-193…?

Festő, grafikus, iparművész. A budapesti Mintarajziskolában, valamint a nagybányai és a szolnoki művésztelepen képezte magát. Budapesten rajztanárként dolgozott. Többnyire tájképeket festett. 1904-től állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Részt vett a Nemzeti Szalon csoportos tárlatán 1922-ben és 1923-ban.

Tanár a Mintarajziskola és Rajztanárképzőben. 1902-ben,25 éves korában írja „ Látszattan „ c konyvét , mely elsőként teljes egészében a perspektíva témakörét taglalja. Lyka Károly 1904-ben Művészet .c folyóirat negyedik számában az újonnan alakult szolnoki művésztelep tagjai közé sorolja.1929-ben teszi közzé „In memoriam Olgyai Viktor „ c . tanulmányát mesteréről..

Tabánban , a Döbrentei tér 22-ben egy üzlethelyiséget rendezett be műteremnek, itt kiállítást is rendezett a mellékelt linómetszet tanúsága szerint. Képeinek gyakori témája az akkor még létező tabáni romantika ábrázolása.

Mátrai Vilmos:Tabán,Holdvilág utca, rézkarc

Döbrentei u 22 Az egykori műterem helyén ma újvilági borokat árulnak

KRÚDY BODEGÁJA

Kedves Olvasó!

A Tabananno elérte a 40000.ik oldalmegtekintést, ami egy ilyen "retro" témájú blog esetében

szerintem nem rossz.Ebből az alkalmomból felteszek egy kis kuriózumot gyüjtéseim közül.

KRÚDY BODEGÁJA

1917 nyarán Krúdy közreadott egy kis karcolatot. Később több kötetben is megjelent különböző címeken . A korabeli vendéglátás új formáját mutatja be az elképedt olvasónak:

„A levelescsárdán, a duttyánon kívűl olykor az úgynevezett "bodegákat "is felkereste a férfinép, ahol fehérkötényes, kívánatos fehérszemélyek mosollyalfogadták a vendéget és a hátulsó kis szobába tessékelték. Hívták az ilyen helyet ízlelítőnek,falatozónak is, a mostani fővárosi büfék szomorú, szegényes maradékjai e régi dús bodegáknak.”

A század-fordulós bodegák két helyiségből álltak.Előttük tulajdonképpen elegáns kis élelmiszer kereskedés volt. Krúdy szemléletesen rajzolta meg, hogy a jégen tartott osztrigától a sódarakon,szalonnákon át a csülkökig, szalámikig, vadakig és halakig mindenkapható és hátul elfogyasztható volt, ami szemnek és szájnak ingere. A bodega elvitelre, „utcán át”-ra is adott az árújából. És volt ott „párizsi ecettel és hagymával, a rántott szafaládé, a tojásételeknek a sokfélesége, a sajtoknak, túróknak eldorádója, a kitűnő cukrászsütemények, kék dobozba préselt fügék , jó szagú narancsok, szőlők, almák.

Mindenkinek pótolta a kocsmai étlapot. Szívet , lelket melengető az is , amit az ősbüfék, a bodegák italkínálatáról megismertet velünk Krúdy.

„Ha vacsora után történetesen a sert kedvelted, válogathattál márciusi, udvari, kiviteli serekben, amelyek palackban és hordóban voltak kaphatók.

De volt raktáron pilseni, bajor és spatenbrau sörük. Ihattál fekete angol sört vagy édeskés édeskés münchenit tavasszal a barátok főztjéből. Raktáron álltak a borok a kereskedőknél, spanyol, francia , német , magyar palackok kacsingattak rád aplocokról. Pipázhattál szűzdohányt, havannaszivart, egyiptomi cigarettát, virzsiniát, médiát, ami éppen eszedbe jutott. És ha meguntad az életedet, olcsón vehettél egy revolvert is.”

Magyarán mondva , a büfét sem most találták ki, régen is volt az, csak egy kicsit másképpen adták meg a módját.........Egyébként a közelmúltban argentin tájakon járva hallottam a bodega szót , ami ott borospincét ,borházat jelent, olyan helyet, ahol kis harapnivalóval és borkóstolóval várnak mielőtt vennél néhány palack jóféle bort.

Forrás:

Dráveczky Balázs

Történetek terített asztalokról és környékükről

TURIÁK ÖDÖN: TABÁN, CIPŐ UTCA

.............................................Turiák Ödön: Tabán , Cipő utca

A legtöbb festmény Turiák Ödöntől a Tabán Múzemben tekinthető meg , valamennyi védett.

Kivétel az alábbi , magántulajdonban lévő alkotás, mely ráadásul jelenleg meg is vásárolható.

Hogy hol?Hát kérem , ez itt nem a reklám helye....

ÚJABB TURMAYER FESTMÉNY